A Sárkányok tánca az a pont, ahol rájövünk, hogy a hatalom nem jutalom, hanem egy lassan ölő méreg. Itt már nem a trónért folyó harc a lényeg, hanem az a kétségbeesett küzdelem, amit Daenerys és Havas Jon folytat, hogy egyáltalán életben tartsák a népüket és önmagukat. Mindketten belefáradtak a döntések súlyába, és a sorok között szinte érezni azt a kimerültséget, amit a vezetés jelent.
Dany fejezeteiben ott a fojtogató hőség és a felismerés, hogy a sárkányok anyjának lenni nem elég a békéhez. Jonnál pedig a Fal jeges magánya és a kötelességtudat, ami lassan minden barátjától elszigeteli. Mindketten próbálnak jót tenni, de Martin megmutatja, hogy ebben a világban a jó szándék néha a leggyorsabb út a katasztrófához.
Ez a kötet tele van várakozással és elfojtott feszültséggel, ami a végén abban a bizonyos, gyomorszájon vágó jelenetben robban ki a Falnál. Olyan olvasmány, ami után csak ülsz a csendben, és nem hiszed el, hogy megint itt tartunk. Kiderül, hogy hiába vannak sárkányok vagy mágia, az igazi tragédiákat még mindig az emberi árulás és a bizalom hiánya okozza.

A Varjak lakomája egy igazi érzelmi mélyrepülés, de egészen másképp, mint az előző kötetek. Itt már nem a nagy csaták sokkja üt szíven, hanem az a fojtogató felismerés, hogy mi marad egy országból, amikor a királyok végeztek egymással. Ez a könyv a gyászról, a szétesésről és a csendes beleőrülésről szól.
Cersei fejezetei például félelmetesen jól mutatják be, hogyan emészti fel valakit a saját paranoiája és a hatalomvágya. Ott vagyunk a fejében, látjuk minden hibás döntését, és közben érezzük azt a jeges magányt, ami körülveszi. Mellette pedig ott van Brienne vagy éppen Jaime, akik próbálnak valami értelmet vagy becsületet találni a romok között, miközben a világ körülöttük már rég elfelejtette, mit jelentenek ezek a szavak.
Ez a rész nem akar elkápráztatni, inkább csak hagyja, hogy átéld a karakterek elszigeteltségét. Nincs benne feloldozás, csak a nyers valóság arról, hogy a túlélés néha nehezebb, mint a hősies halál. Olyan olvasmány, ami után nem izgatott leszel, hanem inkább elgondolkodsz azon, mennyire törékeny minden, amit építünk.