A modern fantasy alapkövét jelentő Trónok harca George R. R. Martin nagyszabású sagájának nyitóköteve, amely egy viszonylagos béke utolsó napjaival veszi kezdetét, hogy aztán kíméletlenül taszítsa káoszba Westeros kontinensét. A történet központjában a Stark-ház feje, Eddard Stark áll, aki régi barátja, Robert Baratheon király kérésére elvállalja a Segítő tisztségét, és családja egy részével a déli fővárosba, Királyvárba utazik. Az északi Lord azonban hamar ráébred, hogy a lovagi torna és a pompa álarca mögött a Lannister-ház tagjai, különösen Cersei királyné és ikertestvére, Jaime, sötét titkokat őriznek, amelyek alapjaiban rengethetik meg a Vastrón legitimitását. A regény zsenialitása abban rejlik, ahogy a politikai krimit vegyíti a klasszikus fantasy elemeivel: miközben délen az intrikák és a hatalmi játszmák zajlanak, a Falnál Jon Snow és az Éjszakai Őrség tagjai egy ősi, jeges fenyegetés első jeleivel szembesülnek.
A cselekmény másik fontos szála a tengeren túlra, Essos földrészére fókuszál, ahol a száműzött Targaryen-testvérek, Viserys és a fiatal Daenerys szövetséget kötnek a dothraki lovasnép vezérével, Khal Drogóval, hogy visszaszerezzék őseik trónját. A kötet során Martin módszeresen építi le a biztonságérzetünket: a karakterek döntéseinek súlyos, gyakran végzetes következményei vannak, és senki sincs biztonságban, amit Eddard Stark sorsa és a Ned halálát követő északi lázadás is bizonyít. A könyv katartikus lezárása, Daenerys újjászületése a tűzben és a három sárkány kikelése nemcsak a mágia visszatérését jelzi a világba, hanem egy olyan lavinát indít el, amely az egész ismert világot lángba borítja. Ez a kötet fektette le az alapokat ahhoz a komplex politikai hálóhoz és morálisan szürke karaktervilághoz, amely azóta is meghatározza a sorozatot.

Korábban még könyvtárból olvastam, de a sorozat megjelenése előtt újra el szerettem volna merülni benne.
Időben nem járunk olyan régi Westerosban, mint a Sárkányok háza esetében, inkább kb. Aemon mester gyerekkorának idején, amikor a Targaryenek még vígan uralkodtak. Ekkor élt egy „lovag”, Ser Duncan a magas.
A nevével tulajdonképpen meg is tudtuk a lényeget, elég magas volt és a szó legszebb értelmében egyszerű. Az ő történeteibe pillanthatunk bele megismerve a kóbor lovagok életét. Ők lényegében azok a lovagok, akik esküt tesznek, de nem szolgálnak egy úr seregében sem.
Útja során fegyverhordozója is lesz, Egg, aki még csak egy kisfiú, de hihetetlenül eszes és remek szeme van a részletekhez. Az egyszerű és az éles eszű párosából nagyon jó párbeszédek születnek, az egész történet könnyed és humoros, még akkor is, amikor éppen minden elég undi körülöttük.
Eleinte egy lovagi torna eseményeibe pillanthatunk be, ahol Dunk a saját bőrén tapasztalja meg, hogy nem minden a termet. Idővel majd bekapcsolódnak a nagy házak is a történetbe, de nem árulnám el hogyan, hiszen egy igazi Trónok Harca fordulatot az olvasónak kell felfedeznie.