Itt a Zodiákus akadémia negyedik része, ami számomra végre visszahozta a második könyv hangulatát (ami miatt én a sorozatot megszerettem). A harmadik kötet tele volt kötelező körökkel, túl kellett élni a Számvetést, a lányok rendjének is végre ki "kellett" derülnie, a negyedik könyv viszont már... újra szabad. Kiszámíthatatlan. Olyan, hogy miközben olvasod, tudod, hogy itt aztán tényleg bármi megtörténhet.
Új kedvenc szereplőm van, Geraldine személyében (aki kicsit egyenlő egy felnőtt Luna Lovegood-dal, saját könyvet neki!!), és minden hiba ellenére (illetve azokkal együtt) is nagyon szerettem ezt a könyvet. Örülök, hogy az írónők beleírták a karácsonyi időszakot, mert ezek az ünnepekben játszódó fejezetek voltak az abszolút kedvenceim; főleg azok a részek, amikor az Örökösök is jelen voltak és mindenki elengedte egy kicsit egymás szekálását.
Megismerjük Noxot, az Örökösök újra sokat genyóznak a lányokkal, a lányok közti feltétlen bizalom próbára tétetik, Darcy és Orion kapcsolata fejlődik, de még ennél is sokkal érdekesebb a Darius-Tory se veled, se nélküled szál, ami miatt alig várom már, hogy kijöjjön az ötödik kötet, MERT HÁT ÍGY MOST VELÜK MI LESZ???
Az Árnyhercegnő újra hozza azt, amiért a Zodiákus akadémia sorozatot tavaly megszerettem: egyszerűen nagyon szórakoztató, és teljesen kiszámíthatatlan. A sorozat varázsát egyértelműen az adja, hogy írónők olyan világot alkottak, amibe gyakorlatilag bármit behozhatnak - és én imádom ezt a "sosem tudni, mi fog még jönni, mi lesz a következő oldalon"-érzést olvasás közben.