A kötet végig baromi izgalmas, képtelenség letenni, tele van olyan történésekkel, amik nagy jelentőséggel bírnak, a Tory-Darius-Caleb háromszög is hangsúlyosabb, mint az eddigi részek alatt, illetve Darcy és Orion románca is tovább égeti a lapokat. Nem titok, hogy én már rég letettem a BlueLance páros mellett a voksomat, így továbbra is ezek a részek a kedvenceim, ahol Darcy és Orion titkos és tiltott kapcsolatába tekinthetünk be. A Zodiákus Akadémián töltött idő is tovább folyik, és azt érzem, hogy a Vega ikrek sorsa talán sosem lesz zökkenőmentes, sosem lesz konfliktus és kicseszés mentes, mert az égi örökösök ezt nem hagyják. Amíg eddig valamennyire szimpatizáltam Seth-tel, az most úgy égett el, mint egy tollpihe, mert egy kicsit megutáltatta velem őt a két írónő. Viszont azt nem tagadom, hogy vannak érdekes pillanatai a srácnak, ami miatt nem is olyan tuskó, mint amilyennek mutatni akarja magát. Tory és Darcy az Árnyhercegnőben is remekel, és sorra veszik az akadályokat, amiket nemcsak az Akadémia görget eléjük, hanem bizony a srácok is, akik hiába piszok szexik, ha belül elkárhozottak, és jelen pillanatban azt érzem, hogy a jó pillanataik ellenére sincs esély a számukra a javulásra. Ettől függetlenül imádom őket, főleg Maxet a kis afférja miatt, mert valljuk be irtó mulatságos, ahogy fut Geraldine után, és ahogy sorra kapja a kosarakat.
Maga a cselekmény hosszadalmas, sok minden történik, de úgy igazán az utolsó pár száz oldal pörög be, és mutatja meg, hogy miért is érdemes folytatni a sorozatot. Nagyon sokat nevettem olvasás közben, éreztem azt, hogy nagyon jó helyen vagyok, és olvadtam el, amikor Darcy és Orion jeleneteit olvastam. Imádom ezt a tiltott viszont köztük, ami kötetről-kötetre egyre valóságosabb és egyre mélyebb. Annyira jók együtt, és egy bizonyos résznél megállt az ütő bennem, de alig várom, hogy merre alakul tovább a kapcsolatuk.
Tory és a háromszöge miatt feszültséggel, akciódús jelenetekkel és adrenalinnal teli a történet. Ő az az iker, aki jobban szereti az adrenalint, a veszélyeket és előszeretettel húzgálja a sárkány bajszát, nem érdekelve, hogy ezzel felbőszíti vagy esetleg kihúzza a gyufát, és lángokba borít mindent. Kétségtelen, hogy a feszültség és a banter megvan Tory és Darius között, ugyanakkor Caleb sem kerül ki a képből, ami ad egyfajta pikantériát a kötetnek.
Végre beérik a dolog Tory és Darius között, ám ez nem feltétlen jelenti azt, hogy minden happy. Rutinos Zodiákus Akadémia olvasóként tudjuk, hogy a tűzszünet talán sosem jön el, és minél tovább jutunk a sorozatban, annál inkább fognak égni az oldalak, és azt várjuk, hogy mikor fog minden lángolni közöttük. Az Árnyhercegnő olyan, mintha a két írónő lelocsolta volna benzinnel, és arra várunk, hogy mikor ejtenek el egy gyufát. Ez a gyufa a kötet lezárásával lángba borít mindent, és sóvárogva várhatjuk a következő kötet megjelenését!

Ott folytatódik a sorozat, ahol a harmadik rész befejeződött. Az ikrek számára kiderült a rendjük, és most azon vannak, hogy minél hamarabb megismerjék erejüket. Hiszen az őket fenyegető veszély egyre fokozódik, és most már nemcsak az Égi Örökösök és Lionel részéről, hanem a bennük megtelepedett sötét árnyak miatt egyaránt.

Ebben a kötetben is relatíve lassú a cselekmény, inkább a lányok és az örökösök kapcsolatrendszerére és a politikára koncentrálva, miközben bepillantást nyerünk az ikrek múltjába.

A karakterek dinamikája lenyűgöző volt számomra, és előkerültek új szereplők is. Ilyen pl. Gabriel, aki érzésem szerint a későbbiekben még fontos szerepet fog betölteni a sorozatban, de a múltat felidéző emlékekben a Vad Király és felesége, illetve egy titokzatos kisfiú is megjelentek. Nagyon kíváncsi vagyok az utóbbi kilétére. Úgy érzem, lappanganak még bőven titkok ezen a téren.

Jó volt látni, ahogy Darcy és Orion kapcsolata egyre erősebbé válik, viszont meglepett, hogy bizonyos esemény nem velük történt meg először, hanem Tory és Darius kettősével. Ez utóbbi kimenete egyáltalán nem volt váratlan, abszolút megértem Tory döntését, noha borzasztóan fájdalmas volt ezt a részt olvasni. Bízom benne azonban, hogy az ő történetük nem ért véget itt. Nagyon hosszú a sorozat, bőven van még idő ebből a szálból egy boldogabb végkifejletet kihozni a szerzőknek.

Tory és Caleb viszonya nekem már erőltetettnek tűnik, igazából semmi pluszt nem ad a történethez, maximum az extra pikáns jelenetek száma növekszik általuk. Remélem, ezt nem nagyon feszegetik már a folytatásban.

„Ó, tökéletesen értelek. A hírneved többet ér neked, minthogy néha nevess, boldog legyél, vagy bármi kedvedre való dolgot tegyél.”

A palotában játszódó rész különösen tetszett, mert egyszerre kaptunk betekintést a múltba és egy lehetséges jövőbe. Jó volt látni, hogy ha csak rövid időre is, de az ikrek és az Örökösök normálisan viselkedtek egymással, és kvázi el tudták ásni a csatabárdot. Amit nem sokkal később kénytelenek voltak elővenni, azonban kiderült, hogy egymás oldalán állva, a közös ellenséggel harcolva sokkal hatékonyabbak, mint ha folyamatosan egymás ellen áskálódnak.

Őrületes függővéggel zárult a könyv, több fronton is. Nehéz lesz az a pár hónap, míg érkezik a folytatás.