Az Utas és holdvilág egy különleges, hangulatokkal teli utazás Szerb Antallal a lélek rejtett zugaiba. A történet főhőse, Mihály, a nászútján hirtelen rádöbben, hogy talán nem is azt az életet éli, amit igazán szeretne. Egy hirtelen döntéssel otthagyja a biztonságos hétköznapokat, és beleveti magát Olaszország titokzatos, napfényes, mégis melankolikus világába.
A regény egyszerre romantikus, filozofikus és könnyed – tele különös találkozásokkal, régi barátokkal és elveszett álmokkal. Olyan könyv, amely nemcsak egy utazás történetét meséli el, hanem azt is, hogyan próbáljuk megtalálni önmagunkat a nagyvilágban.

“És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami.”
Hatalmas reményeket fűztem hozzá, ugyanis mostanában nagyon rá vagyok kattanva a klasszikus kötetekre, de most nem lettünk sajnos barátok. Nem mondom, hogy nem voltak benne részek, amik tetszettek- de többségében nem éreztem magaménak. Az írói mód az jól tükrözte ezeket az időket és tökéletesen bemutatta, hogy igazából mindannyian a saját életünket éljük, és hiába házasodunk meg, nem fogunk egyből csak rá figyelni. Erre jó példa volt a lekésett vonat esete.
Tetszett Olaszország és a kötet alapja, a fiatalság hajszolása. Viszont Mihály sokszor döntésképtelen volt és néhol nem is értettem, mit miért csinál. Sokat nosztalgiázunk és járjuk a szebbnél-szebb helyeket de nekem ez pont ennyi volt. Egy kis kaland, egy csipet tanulság de semmi egetrengető történés.
Nem éreztem kiemelkedő karaktereket és cselekményeket, nem voltunk összehangolódva a könyvvel, de értettem, mit szeretne az író megmutatni és ezt értékeltem.