Régóta érdekelt ez a könyv, mert szerintem nem lehet elégszer hangsúlyozni a téma fontosságát. De annyira hülyeség ez a „szenvedélyes vádirat” reklámszöveg, mert se nem szenvedélyes, se nem vádirat. Inkább tényszerű, korrekt ismeretterjesztésnek mondanám.
Érződik a szerző stílusán, hogy újságíró, habár nekem néha picit száraz, és volt egy-két kiszólás meg ebben a szövegkörnyezetben furcsának ható szó (bár ki tudja, lehet, hogy csak a fordítás hibája), de egyébként olvasmányos és laikusok számára is könnyen érthető. Hatalmas időt és ismeretanyagot ölel fel a téma, de az írónő jól lavíroz közöttük és szépen összefoglalta a legfontosabb eseményeket. Elég ránézni a felhasznált irodalom hosszú listájára, és látszik, hogy milyen alapos munka előzhette meg a kötet megírását, ami mindig értékelendő.
Nem ütött szíven annyira, mint David Attenborough-tól az Egy élet a bolygónkon (tudom, ez előbb volt), de ezért nagy hatással volt rám, még ha nem is érdekelt minden rész egyformán. Durva volt látni, hogy mennyi növény és állat kihalását okozta már az emberiség tudatlansága és nemtörődömsége.
Még jó, hogy vannak olyan emberek, akik azon dolgoznak, hogy mentsék, ami menthető, kifejezetten jól esett a lelkemnek az erőfeszítéseikről olvasni. Azért is jó, hogy szerepeltek a könyvben, mert így legalább felhívta rájuk az olvasók figyelmét.
Nekem még mindig Attenborough a csúcs, de megérte elolvasni, és a Pulitzer-díjat is megérdemelten kapta.