Egy roppant érdekes, és hihetetlenül veszélyes világban játszódik ez a fantasy sorozat, ami
földrajzilag a mi Földünk tükörképe. Mégis, annyira, de annyira más!
Szoláriát természetfeletti lények lakják, ahol mindennek a mércéje az erő: ha gyenge vagy, el fogsz bukni, a többiek leigáznak téged. És erre a félelmetes igazságra már az akadémián elkezdik felkészíteni a fiatalokat, ahova azért kerülnek be, hogy kitanulják a mágikus erejüket, ami ebben a korban mutatkozik meg mindenkinél.
De az akadémia és egész Szolária megszokott élete fenekestül felfordul, amikor előkerülnek az ikrek, a Vad Király lányai, és egyben a megüresedett trón örökösei, akikről azt hitte mindenki, évekkel korábban meghaltak. Ám Darcy és Tory nagyon is élnek – vagy inkább túlélnek – az emberi világban nevelőszülőktől nevelőszülőkig járva, miközben fogalmuk sincs származásukról. Ezért amikor tudatlanul és felkészületlenül bedobják őket az akadémiába, célpontokká válnak. Kérdés, hogy kitartással, türelemmel, összefogással és ésszel felül tudnak-e kerekedni rosszakaróikon?
Nagyon ütős bevezető kötet egy hosszú fantasy sorozathoz. Szeretem a hasonló történeteket, amikor a főszereplők olyan erő birtokában vannak, amiről korábban fogalmuk sem volt, mert nagyon élvezetes annak a folyamata, amíg rájönnek saját hatalmukra, megtanulják használni és kamatoztatni azt.
A könyvben központi szerep jut a mágiának, a megalkotott világot a mágikus lények sokasági népesíti be. Vannak közöttük jók és rosszak, de a legtöbbet nem tudtam az első rész alapján bekategorizálni. Mindenki az egyéni céloknak megfelelően cselekszik, és kevesen nézik a közös, nagyobb jót. Az Égi Örökösöket a büszkeség vezeti, a családjaik felől érkező nyomás, a bajtársiasság, és hozzá vannak szokva, hogy ők állnak a tápláléklánc csúcsán.
Darcy és Tory azonnal szimpatikusak lettek nekem, nehézsorsú árvák, akik pont amiatt, hogy sosem számíthattak senkire, megtanulták ellátni magukat, és megvédeni egymást. Talpraesettek, erősek, szókimondóak, bátrak. Bár nem a legszebb a fogadtatásuk az iskolában (enyhén szólva sem), ők igenis állják a sarat. Szerencsére nincsenek teljesen magukra utalva.
A könyv nagyon olvasmányos, csak úgy peregnek az oldalak az izgalmak közepette. Bár vannak benne fájdalmas részek (az iskolai bullying például ilyen), egyrészt a tudat, hogy ez csak kitaláció, másrészt a magával ragadó írásmód miatt, egyszerűen képtelen voltam letenni a könyvet. A karakterek megosztóak, biztos vagyok benne, hogy nem mindenki azt mutatja a felszínen, amilyen igazából.
Nagy potenciál van ebben a könyvben, nem csodálom, hogy ekkor a hype körülötte. Hatalmas sztorit lehet kihozni belőle! Külön pont az asztrológiai tartalomért, imádom!

A második résznek sikerült túlszárnyalnia az előzőt! A történet ott folytatódik, ahol az első részben abbamaradt: a lányokat súlyos csapás érte az Égi Örökösök által. A srácok ezzel elintézettnek tekintik az ügyet, azonban nem számoltak az ikrek makacs természetével, akik már csak dacból sem fogják hagyni, hogy lenézzék őket. Így aztán bosszúhadjáratba kezdenek, amit hihetetlenül leleményesen, ügyesen és okosan valósítanak meg a háttérből.
A cselekmény ezáltal még izgalmasabb lett, ahogy az olvasó végigköveti a lányok bosszúból elkövetett „csínyeit”. Én személy szerint végig szurkoltam nekik! :D
Közben egyre jobban megismerjük nemcsak az akadémiai mindennapokat, hanem Szolária jelenét és múltját, valamint a mágikus világ sajátosságait is. Az ikrekkel egyszerre fedezzük fel, milyen az elemi erő használata, milyen lények élnek a tükörvilágban, mi a helyzet a politikában és milyen ellenségekkel küzd a birodalom. Vajon a lányok valóban arra születtek, hogy uralkodókká váljanak, vagy átadják a terhet az Égi Örökösöknek, akiket ténylegesen erre neveltek csecsemőkoruk óta?
A könyv immár nemcsak Darcy és Tory szemszögéből íródott, hanem a többiek gondolataiba is belelátunk, ami szerintem szuper előnyös. Sokkal mélyebben meg lehet ismerni egy karaktert, ha nem csak kívülről látjuk, hanem betekintést nyerünk a gondolataiba. Ezáltal az Égi Örökösök és Orion is mind egy kicsit szimpatikusabbak lettek számomra, hiszen kiderült, hogy nem is annyira seggfejek, mint az első részből gondoltuk volna. Illetve, ha azok is, legalább van rá nyomós okuk.
Geraldine részeim pedig mindig jókat szórakoztam, nem tudom, hogy volt képes ilyen szóáradatot megírni a szerzőpáros számára. :D A másik kedvenc karakterem egyértelműen Orion lett, a maga sötét, titokzatos valójával. Szinte biztos vagyok benne, hogy őt egyre jobban fogom szeretni!!!
Sejtem azt is, kik lesznek az elíziumi társak, de az oda vezető út a jelenlegi helyzetet elnézve legalább olyan érdekesnek ígérkezik, mint maga a párosítás. :D
Mindig egy kicsit több ízelítőt kapunk a mágiából és az asztrológiából, de remélem ez utóbbi még jobban kibontásra kerül, mert nagyon érdekesnek tartom a témakört.