Hihetetlen érzés volt újra visszatérni Szoláriába. Bár már ismertem a történetet, most teljesen más szemmel olvastam, és rengeteg olyan apróságot vettem észre, ami elsőre még fel sem tűnt. Jó volt újra átélni a kezdeteket, amikor Darcy és Tory még csak próbálták megérteni, kik is valójában és milyen világba csöppentek.
Az örökösök viselkedése most is ugyanannyira felháborított. Hiába tudtam, mi fog történni, ugyanúgy dühös voltam arra, ahogyan bántak a Vega ikrekkel. Sokszor kifejezetten fájt olvasni, mennyi megaláztatást és kegyetlenséget kellett elviselniük, mégis végig csodáltam, hogy nem hagyták magukat megtörni. A makacsságuk és az elszántságuk miatt nagyon könnyű nekik szurkolni.
Ami viszont most is a kedvencem maradt, az Darcy és Tory kapcsolata. Minden nehézség közepette egymás jelentették a biztos pontot, és szerintem a testvéri kötelékük az egyik legszebb része ennek a történetnek. Imádtam, hogy mindig képesek voltak erőt adni a másiknak, még akkor is, amikor úgy tűnt, minden ellenük fordult.
A Zodiákus Akadémia világa továbbra is teljesen magával ragadó. A különleges mágikus rendszer, a folyamatos intrikák és a rengeteg feszültség miatt szinte lehetetlen letenni a könyvet. Ez az újraolvasás csak még jobban megerősítette bennem, hogy miért lett ez az egyik kedvenc fantasy sorozatom, és már alig várom, hogy újra végigkísérhessem a Vega ikrek történetét a következő részekben.