Eddig ez a rész tetszett a legjobban, végig pörgős volt, nem lehetett egy percig sem unatkozni. Vasilisa végre elkezdi a tanulmányait, ahol van mit bizonyítania hiszen sok hiányosságot kell még pótolnia. Nagyon tetszett az iskola leírása, olvasás közben végig az volt bennem hogy de jó lenne ezt élőben is látni.🤩 Elen eddig se volt a szívem csücske, de mostmár kezd egyre idegesítőbb lenni, kíváncsi vagyok mit fog még alakítani a folytatásban...A kedvenc részem Diana megmentése volt, szerintem az egyik legkreatívabb helyszín az egész történetben a Vénóravirágok Mezeje és a mezőre vezető Sellők Ösvénye.🤩
A óramágusok világának Mikulását, a Fehér óramágust, aki a jóknak ajándékot hoz, a rosszaknak pedig törött órát, pedig külön kiemelném, szerintem nagyon aranyos rész volt, kicsit az ünnepi hangulatot is idézte.😊

Nemrég olvastam az első kötetet, most pedig sorra is kerítettem a másodikat. Nem bántam meg, hogy elolvastam, mert bár a stílusával a mai napig megvannak a problémáim, az alapötletet zseniálisnak, a történetet pedig fordulatosnak éreztem. Kíváncsi vagyok, hogy hova fog kifutni a történet, de a legfőbb okom a folytatásra Fesh karaktere, aki szerintem még számos meglepetést és személyiségbeli mélységet tartogat számomra. ❤
Maga a világfelépítés, a mágiavilág továbbra is összetett, néhol talán nehezen is felfogható, de szeretek ebben a világban kalandozni. Ebben a könyvben nem az Eflarát fedezhettem fel a szereplőkkel, hanem az Ostalát, azt is egy tábor keretében. Ez a szál amúgy tetszett, de kicsit úgy érzem, hogy el lett nyújtva és ezáltal inkább egy átvezető kötetnek gondolom, még úgy is, hogy a cselekményben számos komoly történés, fordulat megjelent. Szóval igen, a dolgok elég lassan bontakoznak ki, ami részben zavaró, de egyfelől pozitív is, mert vannak olyan pillanatok, amikor szükséges egy kis nyugalom.
Az alapötlet mellett a másik kedvencemet sem akarom kihagyni az értékelésből, hiszen ahogy az elsőnek, a folytatásnak is gyönyörű a borítója, valamint a belseje is a sok-sok díszítéssel. A kicsit „unalmasabbnak” mondható részeknél néha ezek az apró grafikák vonták magukra a figyelmemet. A befejezés egy része meglepett, másrészről viszont pontosan az volt, amire számítottam a könyvbéli történések hatására.
A szereplők közül most már ki tudok emelni egy kedvencet, méghozzá Fesh-t, aki már a szívemhez nőtt. A többiek viszont még váratnak magukra, mert bár Vasilisa továbbra is kedves nekem, túl gyerekes (tudom, amúgyis fiatal, de nah) és talán naiv is.
Összességében, örülök, hogy folytattam a sorozatot, még akkor is, ha megvannak a maga kis hibái. Szerettem a fordulatait és az összetettségét, ezért mindenképpen folytatni fogom ezt a csavarokkal és bizonytalanságokkal (mai napig nem tudom ki kivel van pontosan és mi lehet a pontos céljuk) teli történetet. Az írói stílust viszont továbbra is kicsit gyerekesnek (?) érzem, ami valószínűleg fiatalabbként sokkal jobban bevonzott volna.
Ha egy izgalmas, különleges világgal rendelkező ifjúsági fantasyt kerestek, akkor tudom ajánlani!