Natalia Sherba: Az órakulcs
Könyvértékelés: 5⭐️/ 3,5⭐️
Képzeld el, hogy egy nap kiderül: az idő nemcsak láthatatlanul pereg, hanem titokzatos erők formálják, őrzik és irányítják. Egy világ, ahol minden óra, minden perc rejt magában varázslatot – és veszélyt. Natalia Sherba regénye, Az Órakulcs, pontosan ebbe a különleges univerzumba vezet el.
A főhős egy látszólag átlagos lány, aki egyik pillanatról a másikra egy olyan világ küszöbére lép, amelyről eddig sejtelme sem volt. Az órák, kulcsok és szerkezetek bonyolult hálója mögött titkok lapulnak, amelyek felforgatják mindazt, amit valaha ismert.
Ahogy egyre mélyebbre hatolunk az időmágia világába, úgy válik világossá, hogy semmi sem az, aminek elsőre tűnik. Kiben lehet megbízni, és ki rejteget sötétebb szándékokat?
Vasilia-val mi is szeretnék kideríteni..
A történet feszes tempót diktál, bár nekem nagyon lassan indul be ismét a történet, nehezen vitt magával. Néha a világ szabályainak megértése is okozott kisebb problémát, én sokszor szerettem volna részletesebb magyarázatokat bizonyos összefüggéseknél. Szerintem a mellékszereplők is szürkék maradtak, lehetettek volna sokkal árnyaltabbak. Ennek ellenére a világ izgalmas, és izgalom mellett azonban érzelmi mélységet is kapunk – barátság, bizalom, árulás és önismeret fonják át a cselekményt.🙂
Az Órakulcs nem csupán egy ifjúsági fantasy, hanem egy kaland, amely arra késztet, hogy újragondold a legdrágább kincset: az időt magát. Talan napjaink problémája ez, amivel kicsi párhuzamot is vonhatunk.
Összességében izgalmas sorozatindító, olvassátok el 😊
Köszönöm a recenziós példányt a moobius csapatának 🙂

“Az idő nem vár, még akkor sem, ha megállítják.”
Visszakalandoztam az Óramágusok sorozatba, amely a harmadik résznél már azért rendesen a könyv felé szegezett, de a folytatás megérte a várakozást, ugyanis amint a végére értem a negyediknek, kezdtem is az ötödik részt.🫢
Mint mondtam már, Fesh nekem az egyik kedvencem, Vasilisával karöltve, de itt megtudtam volna egyébként fojtani, mert a viselkedése nagyon nem tetszett, sőt..sokszor idegesített. Persze ez is időszakos volt, de az írónő ezt a részt kihagyhatta volna, mert amiért ezt tette az abszolút érthető, viszont lehetett volna máshogyan is tálalni.
“A jövőt ki lehet találni, de becsapni lehetetlen.”
Vasilisa tovább fejlődik, a kemény helyzetekben is megállja a helyét, bátor és talpraesett. A cselekmény pörög, egyre jobban beindulnak az események és új szereplőket is kapunk.
A széthasadt vár volt az egyik kedvenc részem, de minden sokkal izgalmasabb volt mint eddig.
Hamarosan pedig hozom a folytatásról is az ajánlóm.🫢