Aldous Huxley Szép új világ című műve éles társadalomkritikát fogalmaz meg egy olyan jövőképről, ahol a boldogságot nem az egyéni kiteljesedés, hanem a genetikai manipuláció, a fogyasztás és a mesterséges szórakoztatás biztosítja. Ebben a világban az emberiség lemondott a szabadságról és a mélyebb érzelmekről egy felszínes jólét érdekében. Huxley zseniálisan ábrázolja, hogyan válhat a tudomány és a technológia fejlődése a szabadság ellentétévé, ha nem társul hozzá valódi erkölcsi felelősség. A Szép új világ nemcsak irodalmi, hanem filozófiai szempontból is maradandó mű, amely méltán foglal helyet a disztópikus klasszikusok között.