4⭐️/5
Ne tévesszen meg a cím, a Szeretni annyi, mint nem egy uncsi kézikönyv ahhoz, hogyan kell szeretni, hanem Monica Wood legújabb regénye, ami szíven üt és felemel egyszerre. Egy érzelmes sztorit kapunk benne bűntudatról, megbocsátásról és második esélyekről.
A történet középpontjában három ember áll, akiket a sors összefűz egy szokatlan helyzetben. Az egyikük Violet, egy 22 éves lány. A regény elején épp most szabadul a börtönből, ahol 22 hónapot húzott le, mert ittasan autóbalesetet okozott, és ezzel megölt egy helyi óvónőt. Violet most tele van bűntudattal és félelemmel.
Harriet könyvklubot vezet a női börtönben. Igen, jól olvasod, Harriet néni, azaz Könyves bejár a böribe, és a rabokkal közösen olvasnak, majd megvitatnak regényeket, verseket. És a bentlakók imádják Könyvest. Eléggé szürreális a szitu, de Harriet jól csinálja, van benne tartás, kedvesség, türelem, és valahogy eléri, hogy ezek a kemény sorsú nők megnyíljanak az irodalomnak.
Frank, egy nyugdíjas gépész és alkalmi ezermester, aki jelenleg egy kis könyvesboltban dolgozik. Frank egy magának való, csendes fickó, akinek a felesége egy közlekedési balesetben halt meg.
Egy szép reggelen Violet, Harriet és Frank ugyanabban a könyvesboltban futnak össze, teljesen véletlenül. Violet beugrik, hogy örökbe fogadjon egy macskát, Könyves éppen új olvasnivalót keres a raboknak, Frank pedig dolgozik. Amikor felismerik, kivel állnak szemben, arra nincsenek szavak. Frank rájön, hogy a fiatal lány, aki ott toporog előtte, az a bizonyos ember, aki elvette a felesége életét. Violet pedig szembesül az özveggyel, akinek tönkretette a világát.
Innentől kezdve a sztori arról szól, hogyan birkózik meg ez a három ember ezzel a furcsa, súlyos teherrel, és hogyan lesznek egymás életének részei. Ez egy rendkívül emberi és megható „talált család” történet.
Persze semmi sem tökéletes. Például számomra kicsit kényelmes írói húzás volt, ahogy kiderül egy bizonyos dolog Frank feleségéről. Ezen kívül Violet egyik döntésénél is felszisszentem. Miután kiszabadul, hoz egy elég megkérdőjelezhető lépést. Emellett a regény vége is túl gyorsan, túl kerekre zárul.

A Szeretni annyi, mint egy lassan kibontakozó történet, amelyben olvashatunk a könyvek szeretetéről, az olvasásról, a megbocsátásról és a szeretetről. Megismerkedhetünk közelebbről a börtönben büntetését töltő Violettel, a börtönben könyvklubot vezető Harriettel, és Frankkel, aki egy könyvesbolt gondnokaként tevékenykedik. Violet mikor kikerül a börtönből újra kell kezdenie az életét, amelyben Harriet segít neki. A karaktereinket nem lehet csak jókra és rosszakra bontani, nem minden fekete vagy fehér, mindennek több oldala van. Ők hárman egy szuper egységet alkotnak, kiegészítik egymást.
Nekem nagyon tetszett ez a lassú folyású történet, amelyben el tudtunk mélyedni az emberi lélek rejtelmeiben. Nagyon tetszettek a börtönös és papagájos jelenetek is.
Azoknak ajánlanám, akik egy kicsit lelassulnának, és inkább egy kis lélektani könyvet olvasnának. Olvastatta magát a sztori, bár voltak unalmasabb részei is, de kíváncsi voltam, hogyan alakul az életük. Az eredeti cím How to read a book jobban kiemeli a könyv mondanivalóját, nem tudom, hogy lett ebből Szeretni annyi, mint. :)