121 éve született Ernest Hemingway
Kultúra és életmód
Ernest Hemingway Nobel-díjas amerikai író 1899. július 21-én született Chicagóban. Apja szenvedélyes horgász és vadász volt, édesanyja pedig a művészetek iránt érdeklődött. Az írással már kamaszként elkezdett foglalkozni, majd egyetem helyett a Kansas Cityben megjelenő Star című lap riportere lett.
Az első világháborúban a Vöröskereszt mentősofőrjeként szolgált, majd miután Piavénál megsebesült, a milánói kórházban lábadozva szeretett bele egy ápolónőbe. Ennek a szerelemnek és a háborúban szerzett élményeinek állít emléket a Búcsú a fegyverektől című, 1929-es regénye. Első sikerét az 1926-os, Fiesta című regényével aratta, amelyben a háború utáni „elveszett nemzedék” tagjairól írt. A harmincas évek végén Havanna mellett vásárolt egy birtokot, itt élt utána csaknem három évtizeden keresztül. A második világháborúban is aktív szerepet vállalt, volt haditudósító, részt vett a brit légierő bevetésein, a normandiai partraszálláskor az amerikaiakkal kelt át a La Manche csatornán, 200 fős csapatával részt vett Párizs felszabadításában, az Ardennekben is harcolt.
Munkája mellett síelt, horgászott, vadászott, bikaviadalokat látogatott, s fáradhatatlanul kereste a személyes boldogságot.
1953-ban Pulitzer-, majd egy évvel később Nobel-díjat kapott Az öreg halász és a tenger című kisregényéért. „Az ember nem arra született, hogy legyőzzék” – a regény kulcsmondata Hemingway személyes hitvallásaként is értelmezhető.
1960-ban elhagyta Kubát, az Idaho állambeli Ketchumben vásárolt házat, ahol megpróbált ugyanúgy élni és alkotni, mint korábban. Depressziós szorongásai miatt azonban kétszer is klinikára került, elektrosokk-kezelést is kapott. 1961. július 2-án ketchumi házában főbe lőtte magát.
Hemingway életéről tavaly jelent meg az Európa Könyvkiadó gondozásában egy különleges kötet, Michal Katakis munkája, Egy élet emlékei címmel. A részletes életrajz korábban még nem látott fotókkal és a kultikus író privát levelezésével Hemingway személyiségének egy olyan oldalát mutatja meg, melyet eddig csak kevesen ismertek.
Vámos Miklós a Fidelio oldalán így nyilatkozott a könyvről:
Dokumentumok és fényképek ügyes összeszerkesztése, albumszerű gyönyörű kötetben. Minden, ami olyan személyes, hogy ő talán meg se mutatná másnak. Előszót az egyik gyereke írt, utószót az egyik unokája (aki amúgy nem ismerhette, a halála után született). Hemingway tehát, intim megvilágításban, az ismert filmcímet kölcsönözve. Rengeteget tudunk meg emberi arcéléről és magánéletéről, de még többet írói technikája kialakulásáról. Aki írni akar, ne mulassza el. Rengeteget idéznék, kedvcsinálóul, de csak egy kis részlet fér ide.
„Minden jó könyv egyforma abból a szempontból, hogy igazabb, mint ha valóban megtörtént volna, és miután elolvastuk, úgy érezzük, hogy velünk történt, és most már a miénk, a jó, a rossz, az öröm, a bűntudat és a bánat, az emberek, a helyszínek és az időjárások. Aki ezt az érzést adhatja az embereknek, az író.”
Ernest Hemingway
Egy élet emlékei
Európa Könyvkiadó, 2019.10.30.
KULTURÁLIS IKON, vakmerő katona, remek sportoló, szenvedélyes szerető, stílust és irányzatot teremtő remekíró. Hemingway mítosza, melyet részben saját maga teremtett, túlságosan leegyszerűsíti a róla alkotott képet.
