I. Mátyás és igazi szerelme, Edelpeck Borbála története
Hol, mikor és hogyan ismerkedett meg Mátyás király Borbálával, házasságon kívüli gyermeke, Corvin János édesanyjával? Erről sajnos nem számolnak be a korabeli történetírók, mint ahogy magáról a kapcsolatról is szemérmesen hallgatnak, bár a királyi udvarban és az országban akkoriban mindez nyílt titoknak számított. Azt is csupán a 19. század végétől tudjuk, hogy Borbálának hívták, vezetéknevét pedig csak az 1940-es évek eleje óta ismerjük: a klosterneuburgi apátság levéltárából előkerült, addig elfelejtett dokumentumokból, Ludwig Vince Oszkár és Maschek Ferenc kutatásaiból.
„Mátyás király arczképe (Miniatura a londoni Corvin-codexben).” In.: Mátyás király emlékkönyv kolozsvári szobrának leleplezése alkalmára. Szerkesztő: Márki Sándor. Budapest, 1902. Forrás: keptar.oszk.hu - DKA-040855
Egyesek szerint 1470-ben, bécsi útja során találkozott először az akkor 27 éves és hat esztendeje özvegy uralkodó Borbálával. Ami bizton állítható: egymásba szerettek, az ausztriai leány a király szeretője lett, aki Magyarországra hozta, és aztán éveken át együtt éltek. Mátyás rengeteg ajándékkal – ékszerekkel, kelmékkel, drága öltözetekkel halmozta el Borbálát. Sőt, egy besztercebányai házat is adományozott számára – az erről tanúskodó okirat éppen abban az esztendőben, 1473-ban született, amikor világra jött szerelmük gyümölcse, Corvin János. Megismerkedésükről és kapcsolatukról így emlékezik meg a német nyelvű adománylevélben:
„Amikor mi mintegy négy éve Ausztriában fölséges fejedelmi urunknál, Frigyes római császárnál, a mi kedves atyánknál időztünk, történt, hogy vidéken volt alkalmunk megtapasztalni azt, ahogy a nemes Borbála asszony, a steini Hans Edelpeck lánya, az apa, az anya és barátaik nekünk fontos ügyeinkben és szükségünkben hűségesen szolgáltak. Akiket mi megkedveltünk és kitüntettünk, illő azért és jogos, hogy az ő nemzetségüket királyi adományokban részesítsük. Ezért mi a nevezett Borbála asszonynak, aki nemes erényekkel ékesítve és udvari magatartást tanúsítva jelent meg előttünk, és a királyi Magyarországunkon az ő erénye tetszést nyert, amelyek minket arra indítottak, hogy neki királyi adományt tegyünk” – szól az okirat szövegének részlete, ami másolatban maradt fenn (az újabb bizonyítékra Ritoókné Szalay Ágnes bukkant a kremsi kolostor levéltárában, a kutató fordításának szövegét Bánó Attila közli 55 meghökkentő eset a magyar történelemből című kötetének 83–84. oldalán).
„Amikor mi mintegy négy éve Ausztriában fölséges fejedelmi urunknál, Frigyes római császárnál, a mi kedves atyánknál időztünk, történt, hogy vidéken volt alkalmunk megtapasztalni azt, ahogy a nemes Borbála asszony, a steini Hans Edelpeck lánya, az apa, az anya és barátaik nekünk fontos ügyeinkben és szükségünkben hűségesen szolgáltak. Akiket mi megkedveltünk és kitüntettünk, illő azért és jogos, hogy az ő nemzetségüket királyi adományokban részesítsük. Ezért mi a nevezett Borbála asszonynak, aki nemes erényekkel ékesítve és udvari magatartást tanúsítva jelent meg előttünk, és a királyi Magyarországunkon az ő erénye tetszést nyert, amelyek minket arra indítottak, hogy neki királyi adományt tegyünk” – szól az okirat szövegének részlete, ami másolatban maradt fenn (az újabb bizonyítékra Ritoókné Szalay Ágnes bukkant a kremsi kolostor levéltárában, a kutató fordításának szövegét Bánó Attila közli 55 meghökkentő eset a magyar történelemből című kötetének 83–84. oldalán).
„Mátyás és Beatrix egykoru arczképei. A bécsi ambrasi gyűjteményben levő egykoru dombormívű arczképek után. – Rajz. Gyárfás Jenő.” Forrás: Vasárnapi Újság 1876. április 2. (23. évf. 14. sz.) – keptar.oszk.hu – DKA-052452
I. Mátyás és Edelpeck Borbála kapcsolata a király 1476-os házasságkötésével ért véget, amikor feleségül vette Aragóniai Beatrixot. Mindenesetre – Falvai Róbert, illetve A Hunyadiak asszonyai című kötete szerint – az uralkodó gondoskodott szeretőjéről, aki grófnői címet és rangot kapott, valamint övé lett az enzersdorfi vár is. Közös gyermeküket, Corvin Jánost Mátyás négyéves korában magához vette, de Borbála nem maradt egyedül: férjhez ment „Enzersdorfi Frigyeshez”, házasságukból pedig két gyermek is született.
Nyitókép: „Buda Mátyás király idejében. Schedel Hartmann „Liber Chronicarum” czímű 1493-ban megjelent művéből.” In.: Szalay József–Baróti Lajos: A Magyar Nemzet Története. Forrás: keptar.oszk.hu – DKA-00562
