Sarah Polley drámájának – és az alapjául szolgáló nagy hatású regénynek – igen beszédes a címe; valóban arról szól, hogy a nők beszélgetnek.
A megdöbbentő valós történéseket feldolgozó történet rávilágít a nők kiszolgáltatottságára és alárendeltsége körüli problémákra.
A Miriam Toews által megírt regény, aki a Minden kis nyamvadt bánatom című könyvével korábban már hatalmas nemzetközi sikereket ért el, hazánkban az Európa Könyvkiadó gondozásában jelent meg 2019-ben.
Az írónő által feszegetett téma jelenleg is igen aktuális, talán pont ezért gondolták azt, hogy érdemes a könyvet megfilmesíteni, ami valljuk be, igen hatásosra sikeredett, hiszen március 12-én a Los Angeles-i Dolby Színházban megrendezett Oscar díjátadó ceremónián a legjobb adaptált forgatókönyv díját Sarah Polley forgatókönyvíró-rendező kapta.
„ Az empátia, az értelem és a szellemesség atmoszférája hatja át Polley filmjét…”
The Guardian /Mark Kermode – filmkritikus/
A történet azt a bolíviai esetet dolgozza fel, amely 2005 és 2009 történt, amikor is egy eldugott mennonita településen nők százai ébredtek reggelente úgy, hogy testük zúzódásokkal, vérrel volt borítva. Kábult állapotukban sokáig azt hitték, hogy a szellemek teszik ezt velük vagy ez egyenesen a Sátán büntetése. Végül azonban kiderült, hogy a rendszeres fájdalmakért és a támadásokért a kolónia nyolc férfi tagja a felelős. A nőket rendszeresen elkábították az állatgyógyászatban alkalmazott szerrel, majd magatehetetlen és bódult állapotukban megerőszakolták őket.
A Nők beszélgetnek két család lányainak és asszonyainak beszélgetése, amely során számításba veszik a lehetőségeiket: menjenek vagy maradjanak, miután kiderült a megdöbbentő igazság.
A bolíviai bíróság kivizsgálta az ügyet, és 2011-ben bűnösnek kiáltotta ki azt a nyolc férfit, akik felelőssé tehetők, majd hosszú börtönbüntetésre ítélte őket. Ám sajnos ezzel nem értek véget a zaklatások; újrakezdődött a kolóniában élő nők korábbiakhoz hasonló támadása és szexuális kizsigerelése.
„ A beszélgetésekben szó esik az erőszakról, a valódi megbocsátás természetéről, a férfiak természetéről és arról az elkerülhetetlen felelősségről, amelyek azok férfiak is viselnek akik nem voltak a támadók között.”
The New Yorker