„Meleg szívvel ajánlom mindenkinek ezt a történetet, aminek sajnos nincs boldog vége, de rengeteg reményt mutat egy olyan helyen, ahol megszoktuk, hogy nincs.” - (Goodreads, olvasói vélemény)
Edward Galiński alig két hónappal a haláltábor megnyitása után érkezett Auschwitzba, a lengyel politikai foglyokat szállító első vagonnal. Malka Zimetbaumot, a lengyel születésű zsidó lányt két és fél évvel később kapták el, de végül ugyanoda vitték. Auschwitzban ismerték meg egymást, és ott is vesztették életüket, történetük mégsem halálról és embertelenségről szól, hanem szerelemről – egy olyan szerelemről, amely a halál és az embertelenség földjén is megfogant, és reményt adott rengeteg hitevesztett fogolynak. Sőt, talán a mai napig képes reményt adni, amikor a holokauszt borzalmai közt történetük eszünkbe jut.
A férfi gépészként dolgozott, a nő pedig nyelvtudásával tűnt ki, így mindketten a „kiváltságos foglyok” közé kerültek, akik némileg több szabadsággal rendelkeztek, mint a többiek. A beszámolók alapján mégis mindenki szerette őket, ugyanis előjogaikat mások megsegítésére használták. Szerelmük híre pedig bejárta a tábort, és a remény szimbólumává vált.
„Történetük mitikus méreteket öltött mindazok emlékezetében, akik találkoztak velük, vagy csak hallottak róluk a táborban. A remény szimbólumaként tekintettek rájuk.” - (Goodreads, olvasói vélemény)
Számos túlélő mesélt róluk, de történetük mégsem vált elég ismertté. Francesca Paci felkereste a pár ma élő rokonait és más túlélőket, átolvasott minden fellelhető iratot, majd megírta szerelmük 13 napját, hitelesen átadva annak csodáit és borzalmait egyaránt. A Szerelem Auschwitzban hűen tükrözi Edek és Mala életigenlő természetét, hangulatából szépség árad a téma súlya ellenére is. Szívszorító, mégis felemelő történet ez, ami a megszokottól eltérően mutatja meg a haláltábort – úgy, ahogy eddig talán csak Az élet szépben láthattuk. Azonban amit Benigni a művészi képzelőerő segítségével mesélt el, azt Paci, újságírói pontossággal, egy igaz történet formájában tárja elénk.
„Azért ajánlom ezt a könyvet, mert annak ellenére sem kelt túlzott szorongást az olvasóban, hogy a feldolgozott téma természetesen igen kevés okot ad a derűre.” - (ibs.it, olvasói vélemény)