Keresztelés özönvízzel

Aki szereti a bűnügyi regényt, az "irodalmi krimit", amelyben a bűnös tettenérésének örömén túl a szövegben elrejtett utalásokat, a cselekedetek felszín alatti jelentéseit is megtalálja, az nagy örömmel fogja olvasni Vörös István új regényét. "Nemcsak nekem kell kitalálni, ki vagyok, hanem az olvasónak is. Úgy tegye föl a kérdéseit, hogy mondataim megfeleljenek válasznak" - írja a szerző, s máris útjára engedi a szálak kibogozásának lehetőségeit.

A sokat és sok műfajban publikáló írótól nem szokatlan, hogy ismét meglepő, különleges és formabontó könyvvel jelentkezik, amiben a humor éppúgy jelen van, mint a hátborzongató valóság. Már a regény alcímével - befejezhetetlen krimi - kizökkent bennünket, s a folytatás sem alakul másként. Az írói tárház számtalan elemével hökkent meg: az eposzi sajátosság mellett a mágikus realizmus, karneváli komédia is felbukkan a történet sodrásában.

A krimi azért befejezhetetlen, mert csak a bűntény van - vagy nincs -, a regény főhőse elkövetett gyilkossága elől saját főhősébe menekül, aki énjét feladva új identitást keres, így találkozik az Atyával, a három lányával élő özvegyemberrel. A felesége öngyilkos lett (esetleg gyilkosság áldozata?), miközben ő is retteg attól, lányai meggyilkolják...Valaki tehát mindig magára veszi a gyilkos szerepét. Vagy a többi hiszi annak.