Leírás a könyvről
Az utóbbi évtizedben meglendült Jókai-kutatások új fejezetet nyitottak a magyar romantika regényírásának, kiváltképpen a Jókai-értelmezések történetében. A nemzeti nagyelbeszélés mesemondójának szerepében látott Jókai helyett egy korszerűen elgondolkodó, a prózai epika új lehetőségeit rendszeresen megpróbáló szerző lépett. Aki egyszerre volt a nemzeti irodalom népszerű szerzője és az európai regényírói törekvésekre a maga módján reagáló író. Akinek világirodalmi helye csak mostanában kezd körvonalazódni. A tanulmánykötet a Jókai-kutatás elhanyagolt területeire merészkedik, az elemzések igyekeznek rámutatni arra, hogy miképpen alapozza meg néhány Jókai-mű az európai irodalmakkal egy nyelvet beszélő prózát, s miképpen vág csapást az elbeszélői elképzelések sűrűjében egy összetettebb, "modernebb" és a mával párbeszédben elgondolható regényirodalom számára. Jókai többet tudott, mint amennyit nyilvánosan elárult magáról. Regényeibe rejtőzve egy kísérletező, a világ dolgaira nyitott szerző portréja körvonalazódik ebben a tanulmánykötetben, amelyben olyan Jókai-művekről esik szó, amelyeket a kutatás eddig még nem érintett.