Nekem nagyon tetszett, „régi korok” ifjúsági irodalmi regényeit idézte fel bennem. Igazi, nagy mese a „nagyoknak”. Szerettem az író stílusát, fogalmazás módját, rejtélyeit amiket még kellett fejtenem olvasóként. Kimondottan jó volt olvasni egy olyan könyvet, ami nem volt túl bonyolítva a misztikum, nem kellett világokat, társadalmak megismerni. Csak én voltam és a történet.

Zafón nem hiába lett már az első kezem ügyébe akadó könyve után az egyik kedvenc szerzőm. (Az egyébként a Marina volt.) Vannak olyan írók, akiknél egyből érzed, hogy neked írt. Hogy minden, ami kijön a kezei közül egyszerűen KELL a könyvespolcodra, el AKAROD olvasni.
Nem volt ez másképp ennél a regénynél is. Egyszerűen nem tudtam lerakni. Odáig meg vissza vagyok azokért a könyvekért, amik odaszögeznek a kanapéhoz, és elfeledtetik velem az olvasást. Erre számíts te is, amikor kezedbe veszed A Köd Hercegét.
Rendben, most fennakadhat a szemöldököd, hisz mégiscsak ifjúsági irodalom. Na de nem akarmilyen! Egyes részeknél rendesen borzongtam és kivilágítottam este az egész házat, mire eljutottam a mosdóig. (Bár tegyük hozzá, kissé nyúl lelkem van, haha.)
Erre nem elég az 5 csillag, legalább 10et érdemel!