Terveimnek megfelelően, áprilisban folytattam a második résszel az előző hónapban megkezdett Dominions sorozatot. Jó ötlet volt ez az ütemezés, mert az emlékeim nem koptak meg az előzményekről, és sokkal jobban benne éltem a történetben, mintha hónapok maradtak volna ki a két rész között.

A történet ugyanott folytatódott, ahol az első kötet véget ért, noha pár hónap eltelt azóta. Azonban gyorsan kiderült az olvasó számára, mi történt a közbenső időben, és elég hamar fel tudtam venni én is a fonalat mind érzelmileg, mind a cselekmény szempontjából.

Reven és Meren kettőse elég nagy érzelmi hullámvölgyet él meg a második részben, tele mélységekkel és magasságokkal. Amilyen döcögősnek éreztem a szerelmi szálat a könyv elején, annyira szépen felívelt a kötet végére. Annak mindenesetre kifejezetten örülök, hogy a szerelmi háromszög a rész végére kifújni látszik.
Sajnálom, de csakis Team-Reven!

Tetszett, hogy jobban megismertem a mellékszereplőket, akik szinte kivétel nélkül szimpatikusak, és szerintem sokat hozzátesznek a könyv élvezhetőségéhez. Kaptunk kiapadhatatlan hűséget, váratlan helyről érkező bizalmat és fájdalmas árulást részükről, szóval egyáltalán nem volt unalmas a karakterek kapcsán a kötet. Sikerült valamennyire belelátni Eidolon tettei mögé is, bár az a fickó számomra továbbra is eléggé kiismerhetetlen, ami mondjuk nem egy hátrány, ha a főgonoszról van szó. Legalább megmarad az izgalmi faktor.

Tabra és Meren is közelebb került a szívemhez, bár előbbi továbbra sem kap annyi hangsúlyt a sztoriban, mint amennyit szerintem megérdemelne. Én legalábbis eléggé kíváncsi vagyok rá. Megcsillantak viszont Merennek azon tulajdonságai ebben a kötetben, amikről szerintem ő maga sem tudott eddig, de amik tökéletessé teszik arra a szerepre, amit jelenleg be kell töltenie (akár ideiglenesen, akár véglegesen).

„A saját káromon kezdem megtanulni, hogy a kétségbeesés a létező legnagyobb motiváló erő. És a halál.”

A cselekmény szépen alakult, látni az irányvonalat, amit építget a szerző, és kb. sejthető is, hova fog kilyukadni a véghajrá, de az oda vezető út eddig egyáltalán nem unalmas. Sőt! Fordulatokban és izgalmakban bővelkedik ez a kötet is. Nagyon várom a folytatást, ami hamarosan a kezeim között lesz. :D