Én teljesen beleszerettem ebbe a kötetbe.
Nagyon közel áll hozzám minden, ami japán: a kultúra aprólékossága, a rejtett érzelmek, a csend mögötti feszültségek. De ez a könyv még ennél is többet adott. Keiko története nemcsak egy különc nő életéről szól – hanem mindannyiunkról, akik valaha érezték már azt, hogy ,nem vagyunk elég "normálisak”. Hogy a világ mindig mást vár tőlünk, mint amit mi valóban szeretnénk.
Keiko számára a vegyesbolt nem csupán munkahely – az egyetlen hely, ahol önmaga lehet. Ahol nem kell magyarázkodnia, hogy miért nem ment férjhez, miért nem vállalt más munkát, miért nem lett „valaki”. És mégis: a környezete mindenáron el akarja mozdítani onnan.
Bár a történet Japánban játszódik, szinte zavarba ejtően aktuális itthon is. A társadalom elvárásai, a nőket érő nyomás, a sok „jó szándékú” tanács, ami azt sugallja: másképp kéne élned.
Ez a könyv nem akar megfejteni semmit. De közben olyan sokat mond arról, mi tesz minket boldoggá – és mennyire nem biztos, hogy ezt mások jobban tudják nálunk.
Számomra felejthetetlen élmény volt.
Szép, finom, elgondolkodtató – és fájóan igaz.

Ritkán találkozik az ember olyan könyvvel, ami ennyire más szemszögből közelít a “normális élethez”, mint ez a rövid, mégis hatásos kis kötet. Keiko vegyesboltja egy különösen érzékeny nézőpontból mutatja be a társadalmi elvárásokkal való szembenézést, az alkalmazkodás kérdését, és azt, hogy mit jelent „beilleszkedni”, vagy épp nem beilleszkedni a világba.
Főszereplője, Keiko, nem olyan, mint a legtöbb ember, és nem is feltétlenül akar úgy élni, mint mások. A gondolkodása, reakciói és élethez való viszonya elsőre talán furcsának tűnhet, de épp ettől különleges az olvasmányélmény: lehetőségünk van egy másképp gondolkodó ember fejébe és szívébe belesni, és vele együtt megkérdőjelezni azokat a „természetesnek” vett dolgokat, amiket a társadalom ránk erőltet. (Elmondhatatlanul különleges élmény)
A stílusa számomra kissé hűvösnek érződött, olyan távolságtartó, letisztult módon mesél, amitől elsőre nehéz volt igazán közel kerülnöm Keikóhoz. Mégis, talán ez a ridegség passzol a főszereplő világérzékeléséhez: mintha az ő szemüvegén keresztül látnánk mindent. És ez számomra különösen értékessé teszi a könyvet. Nem próbálja „megjavítani” vagy átformálni Keikót, egyszerűen csak megmutatja, milyen az, amikor valaki nem illik bele a társadalmi dobozokba. Ritkán találkozom ennyire őszinte, sallangmentes történettel a másságról.
A kötet rövid, a tördelése kényelmes, nagyobb betűméretű – gyakorlatilag egy délután alatt végigolvasható. Az élmény viszont sokáig velünk marad. Egy különös, szelíd, halkhangú regény, amit jó lenne, ha minél többen elolvasnának.
Kinek ajánlom?
Ajánlom mindenkinek, aki nyitott az eltérő gondolkodásmódok megismerésére, és szereti a csendes, mégis erős hatású történeteket. Azoknak is különösen, akik érdeklődnek a társadalmi kívülállók sorsa, az elvárásokkal szembeni láthatatlan harc, vagy az identitáskeresés témája iránt. Nem klasszikus értelemben szórakoztató, inkább elgondolkodtató, rétegzett, finoman provokatív olvasmány, de épp ettől értékes.
Ig.: https://www.instagram.com/p/DMk_oJlqspy/?igsh=ZXpudGd1c2FpemF4