Murata Szajaka regénye érzékenyen mutatja be, mennyire szűk és sokszor kegyetlen kereteket szabhatnak a társadalmi elvárások. Főhőse, Keiko harmincas éveiben jár, és immár 18 éve ugyanabban a kis vegyesboltban dolgozik. Ő ebben találja meg a saját harmóniáját, környezete azonban folyamatosan azt sugallja, hogy „többre hivatott”. Ebből a feszültségből születik a történet: a külvilág elvárásai és az egyéni elégedettség közti ütközésből.
A könyv különlegessége, hogy a normalitás fogalmát egészen új szemszögből láttatja. Keiko figurája egyszerre szokatlan, abszurd és mégis mélyen ismerős: mindannyiunkban ott van a tapasztalat, milyen nehéz megfelelni másoknak, miközben a saját utunkat keressük. A szerző minimalista, letisztult stílusa erősíti a nyugtalanító hangulatot, miközben rávilágít arra, mennyire meghatározza identitásunkat a munka és a környezet ítélete.
A Keiko vegyesboltja nem egy könnyed, szórakoztató történet, hanem egy rövid, mégis mélyre ható regény a másságról, az önazonosságról és a boldogság sokféleségéről. Meghökkentő, elgondolkodtató és maradandó élményt ad, mert arra késztet, hogy mi magunk is újragondoljuk: vajon mi számít igazán értékes életnek?

Én teljesen beleszerettem ebbe a kötetbe.
Nagyon közel áll hozzám minden, ami japán: a kultúra aprólékossága, a rejtett érzelmek, a csend mögötti feszültségek. De ez a könyv még ennél is többet adott. Keiko története nemcsak egy különc nő életéről szól – hanem mindannyiunkról, akik valaha érezték már azt, hogy ,nem vagyunk elég "normálisak”. Hogy a világ mindig mást vár tőlünk, mint amit mi valóban szeretnénk.
Keiko számára a vegyesbolt nem csupán munkahely – az egyetlen hely, ahol önmaga lehet. Ahol nem kell magyarázkodnia, hogy miért nem ment férjhez, miért nem vállalt más munkát, miért nem lett „valaki”. És mégis: a környezete mindenáron el akarja mozdítani onnan.
Bár a történet Japánban játszódik, szinte zavarba ejtően aktuális itthon is. A társadalom elvárásai, a nőket érő nyomás, a sok „jó szándékú” tanács, ami azt sugallja: másképp kéne élned.
Ez a könyv nem akar megfejteni semmit. De közben olyan sokat mond arról, mi tesz minket boldoggá – és mennyire nem biztos, hogy ezt mások jobban tudják nálunk.
Számomra felejthetetlen élmény volt.
Szép, finom, elgondolkodtató – és fájóan igaz.