Ez a csodálatos könyv először a külsejével fogott meg, valamint sokan dicsérték az írónő előző kötetét, a Vészlényeket, és úgy éreztem, esélyt kellene adnom ennek a könyvnek. És nagyon jól tettem!
Ha szereted a több szálon, korokon átívelő történeteket, akkor ez is nagy valószínűséggel tetszeni fog. Az egyik történetszál az 1800-as években játszódik, egy ikerpárt száműznek Írországból, akiknek az a büntetésük, hogy rabszállítóhajóval Ausztráliába viszik őket. Az utazás viszontagságait követhetjük nyomon, valamint visszatekintünk, miért űzik el őket otthonukból, milyen családi körülmények közül jönnek. Mindkettejüket furcsa viszony köti a vízhez, hiszen édesanyjuk a tengerbe fullad, nekik pedig a bőrük nem tudja elviselni a nedvességet.
A másik történetszál pedig 2019-ben játszódik Ausztráliában. A főszereplőnk arra ébred éjszaka, hogy fojtogatja a fiút, aki felelős azért, hogy tönkrement az élete az egyetemen. Lucy vízallergiás, az egész teste meglehetősen furcsán néz ki, és hogy elmeneküljön a megaláztatás és büntetés elől, felkerekedik, hogy meglátogassa nála jóval idősebb nővérét, akivel nem nagyon ápolja a kapcsolatát, pedig lenne rá igénye. Útközben alig mer aludni, mert mindig Maryvel és Elizával álmodik, az ikerpárral, akiket Ausztráliába száműztek...
Csodálatosan összefonódnak a szálak, miközben végig kétségek között tart bennünket az írónő. Nehéz elválasztani az álmokat a valóságtól, hogyan emlékezhetnek egy olyan történetre, mely évszázadokkal korábban történt. Végül persze minden kirakós a helyére kerül.
Nagyon izgalmas olvasmány, nem tudtam letenni a könyvet, bár egyszerre azt is kívántam, ne érjen még véget a történet, annyira beszippantott a szirének éneke.