Nehezen tudom szavakba önteni, mit is érzek e könyv kapcsán. Pontosabban el tudom mondani, de remélem, számotokra is érthető lesz, miért hagyott bennem ilyen mély nyomot. A Vészlény három erős női főszereplőt állít középpontba, három különböző korszakból. A történet során végig kísérhetjük a Weyward család női ágának generációit az 1600-as évektől egészen a második világháború időszakán át napjainkig. Altha, Violet és Kate mind különleges kapcsolatban állnak a természettel: érzik a föld rezdüléseit, hallják a madarak, rovarok hangját, mintha eggyé válnának a környezetükkel. A természetleírások gyönyörűek és néha hátborzongatóak…különösen a pókokat és más bogarakat ábrázoló jelenetek, amelyek annyira életszerűek, hogy szinte magam előtt láttam őket (vizuális típus vagyok és félek is a pókoktól, így ez nálam extra erővel hatott). A három nő történetében közös, hogy mindegyikük küzd a szabadságáért. Hogy megismerjék és felvállalják önmagukat, hogy ne férfiak elvárásai határozzák meg őket. Altha boszorkányság vádjával kerül bíróság elé. Violet különleges kapcsolatát próbálja megérteni a természettel, miközben zsarnoki apja árnyékában él. Kate pedig egy bántalmazó kapcsolatból próbál kitörni, hogy végre rátaláljon saját hangjára. A történet kétségkívül hordoz feminista üzenetet, de számomra ez nem volt tolakodó, inkább együttérzést és támogatást váltott ki belőlem. Fontos megemlítenem, hogy a könyvben megjelenik testi és lelki bántalmazás is. Számomra ez mindig nehéz téma, de az írónő hihetetlen érzékenységgel és szépséggel írt róla. Bármennyire is fájt néha olvasni, végig bíztam és drukkoltam a főszereplőinknek. A szöveget helyenként sűrű leírások tarkítják, engem nem igazán zavart, inkább hangulatosabbá tette, és még mélyebbre vont a természet atmoszférájában. A váltott nézőpontok és a különböző idősíkok csodásan összefonódnak a történet előrehaladtával. Egyszerre erőteljes, gyönyörű és megrázó könyv. Egy lenyűgöző történet női sorsokról, örökségről, és arról, hogyan találhatjuk meg önmagunkat a múlt súlya alatt. Szeretek időnként komolyabb, elgondolkodtató történeteket olvasni. Nem mintha a többi könyv ne lenne jó, de az ilyen típusú művek külön helyet foglalnak el a szívemben. Nagyon kíváncsi vagyok Emilia Hart másik könyvére, a Szirénekre is izgatottan várom, mit tartogat számomra. Ha szereted a női sorsokat középpontba állító, természetközeli, érzékenyen megírt történeteket, akkor ez a könyv biztosan megérint majd!

Van az a könyv, amit nem lehet egyszerűen besorolni. Misztikus? Történelmi? Kortárs dráma? Emilia Hart Szirének című regénye mindez – és még több. Egy történet, ami lassan, sejtelmesen bontakozik ki, és mélyebb nyomot hagy, mint elsőre gondolnánk.
A regény két idősíkon játszódik:
Az egyik 2019-ben, Ausztráliában követi Lucyt, aki egy rémisztő éjszaka után válaszokat keres – és talán önmagát is. A másik szálban, 1800-ban, két ír nőt sodor el a történelem és a tenger, miközben valami megmagyarázhatatlan kezd munkálni bennük… és nem engedi őket többé.
💬 A Szirének nem egy tipikus fantasy, de van benne varázslat – méghozzá a természet, a női erő és az ősi ösztönök varázsa. Nem egy pörgős regény, inkább hangulatos, lassan kibontakozó, de nagyon erőteljes. Olyan könyv, amit letéve még sokáig ízlelget az ember.
Ha szereted a mitológiával, női sorsokkal és természetfeletti elemekkel átszőtt történeteket, szívből ajánlom. Engem teljesen magával ragadott!