Hihetetlen, mennyire erősek tudunk lenni, mi nők. Mennyit tudunk a vállunkon elhordozni, kibírni, ha kell. Vajon tényleg boszorkányság van a dologban, vagy csak túl erősek vagyunk és azért próbálnak meg elnyomni, ránk húzni rossz dolgokat, a boszorkányságot? A Vészlény ezt próbálja meg kibogozni.
Kate, a főhős. Szerethető karakter. Nagyon jó volt olvasni, hogy erősödik meg, hogyan talál önmagára, az erejére, a hangjára, az ősei erejével, miután egy bántalmazó kapcsolatból elmenekül. Miközben haladunk az olvasásban, Kate mellett megismerjük az édesanyja, Violet sorsát is. Majd Altha is bekerül a képbe, és rengeteget tanít nekünk észrevétlenül. Boszorkányosan megismerjük a különböző növények segítő vagy épp mérgező tulajdonságait, a gyógyítást. A három női sors egy idő után egybeforr. Egy örökölt sors, amely generációkon át ível. Összekapcsolja őket valami.
Egy nagyon izgalmas, sötétebb hangulatú fantasy a Vészlény. Nagyon érzékletesen ír az írónő. Láttat és érzékeltet. Nem rágja a szánkba a mondanivalóját, hanem nekünk kell kikövetkeztetnünk, rájönnünk a dolgokra.
Nagyon jól bemutatja a boszorkányüldözést, a női elnyomást, kiszolgáltatottságot, a bántalmazó kapcsolatokat.

A Vészlények után biztosan el fogom olvasni.