A Vészlény az írónő első megjelent regénye, amit én csak a Szirének után olvastam, viszont nekem nagyon kellett az idő, mert az írónő nem éppen könnyed témákhoz nyúl a regényei alatt, és hiába boszorkányokkal foglalkozik a történet, azért generációs trauma is van benne rendesen, amiről nehéz olvasni. A borító senkit se tévesszen meg, mert eléggé sötét a Vészlény cselekménye.
Olyan témákat érintünk, mint feminizmus, fizikai bántalmazás, nemi erőszak, nők ellene erőszak, verbális bántalmazás. Mindezt a mágikus realizmus eszközein keresztül tárja elénk az írónő, és maradjunk annyiban, hogy nagyon megtévesztő a borító, és ha csak az alapján olvasnánk el, akkor nagyon meg tudnánk lepődni a cselekményen.
Sötét és valahol félelmetes. Szörnyű az a világ, amit lefest az írónő, vannak egészen groteszk részei is, ugyanakkor pozitív üzenetet hordoz magában a női erőről, amit nem lehet csak úgy elsöpörni, betörni vagy elhallgattatni. A női hang akkor is felszólal, ha megpróbálják eltörölni, és akkor is megmutatja magát, ha azzal még nagyobb hangsúlyt helyez a szörnyűségekre és mindazon érzékeny témákra, amiket az írónő felsorakoztat a regényében.
Nem egy könnyű olvasmány, legalábbis számomra nem volt az, és több nekifutásra értem csak a végére, viszont úgy érzem, hogy kellett a köztes idő nekem arra, hogy még inkább le tudjon ülepedni a történet. Kemény, sötét és nem való mindenkinek, de aki esélyt ad Emilia Hart regényének az biztos, hogy el fogja olvasni a Szirének c. kötetet is, ami hasonló sémára épül, és ugyanúgy a nőket helyezi a középpontba.
Egy olyan időutazásra invitál, aminek során három nő különböző korban történő történetének lehetünk a szemtanúi. A nehézségeket ugyanúgy megmutatja, mint az esetleges könnyedségeket, amikből valljuk be elég kevés van a regényben. Váltott szemszögből ismerhetjük meg Kate, Violet és Altha sorsát. A váltott szemszögnek köszönhetően mélyülhetünk csak el igazán 2019, 1942 és 1619 eseményeiben, amik örök foltot hagytak az említett karakterek életében.
A Vészlény egyszerre szól a női erőről és a természet gyógyító erejéről. Ha szereted a feministább regényeket, akkor ne hagyd ki Emilia Hart Vészlény c. kötetét, ami egy felkavaró olvasmány, de megéri kézbe venni.

Egy szomorú követet ami női sorsokról szól egy fantasy köntösébe bújtatva. Számomra az eleje kicsit lassan folyós volt, aprólékosan volt felépítve és még nem tudtam, hova akar kifutni a történet, de amikor beindult egy nagy alatt ledaráltam a maradék oldalakat. Összetett, izgalmas karaterek vannak benne, sok titokkal. Követnek el hibákat és hallgatnak el dolgokat, de nem feltétlenül azért mert rossz emberek.
Szerintem érdemes elolvasni ha kedvelitek a több idősíkon futó történeteket, valamint a mondanivalóval bíró fantasykat. :)