Na ná, hogy el szeretném olvasni...

A szélfonó egy különös, háború sújtotta világba kalauzol, ahol a mágiahasználókat és különösen a félvéreket üldözik és kivégzik. A főhős, Rhya Fleetwood, egy ilyen félvér lány, akinek kivégzését várják – amikor egy titokzatos, veszélyes idegen váratlanul megmenti.
Ahogy Rhya egyre messzebb kerül az otthonától, rájön, hogy semmi sem az, aminek látszik: nemcsak a világ, hanem ő maga is sokkal különlegesebb, mint hitte. A mellkasán lévő jelet és a szél erejét használva pedig a mágia egyensúlyának helyreállítására hivatott – akár az élete árán is.
A világ részletesen megalkotott, így a fantasy rajongók gyorsan elmélyülhetnek benne.
Rhya erős karakter, ugyanakkor érzelmileg igenis sebezhető és sokszor az érzelmei vezérlik. Fejlődése a történet egyik legerősebb pontja, hiszen a saját erejével és identitásával való küzdelme párhuzamosan halad a külső kalandokkal.
A romantikus szál lassan épül fel és bár sikerült megkedvelnem Penn-t a kettejük közti vonzalom számomra nem igazán érződött. Valahogy Soren-t sokkal jobban sikerült megszeretnem.
A történetben erőteljesen jelen van az elemi mágia motívuma, ami egyedi hangulatot ad a könyvnek, és a cselekmény számos izgalmas, váratlan fordulattal teli.
A történet alapvilága tetszett, de úgy éreztem, hogy a történet egyes részei hasonlítanak más romantasy regényekre, így nem lett teljesen egyedi.
Ajánlanám mindenkinek, aki szereti az alábbi toposzokat:
• ellenségekből szerelmesek
• lassan kibontakozó romantika (slow burn)
• romantikus fantasy
• egyedi mágiarendszer
• „érj hozzá és meghalsz” dinamika
• választott család
• jóslatok