Emilia Hart köszöni szépen, hozza a kötelezőt!Könyveiben gyakran jelennek meg erős női karakterek és a női tapasztalatok különböző rétegei, és ez itt sincs másképp! A Szirének is ebbe a vonalba illeszkedik, ahol a női hangok és sorsok kiemelt szerepet kapnak.
A regény egyik érdekessége, hogy a különböző idősíkok és nézőpontok váltakoznak, ami fokozatosan építi fel a történetet és mélyíti az olvasói élményt. Úgy gondolom a könyv egyik legnagyobb erőssége a hangulatteremtés. A természet, a víz és a környezet leírása szinte tapinthatóvá válik, ami nagyon erős, már-már filmes élményt ad.
Ez nem egy pörgős, akciódús könyv. Inkább azoknak való, akik élvezik, amikor egy történet fokozatosan szippant be, és hagy időt az elmélyülésre.
Ha nem a tipikus varázslós-világmegmentős történeteket keresed, hanem inkább valami sejtelmeset, valósághoz közelit, akkor ez nagyon betalálhat.

Kedvenc könyveim, ahol két idősíkon fut, évtizedek választják el egymástól a szálakat, mégis folyamatosan érezni, hogy valahol össze fognak érni a szálak. A múlt és a jelen szépen, lassan fonódik össze, és ahogy halad előre az olvasó, egyre több minden kerül a helyére.
A jelenben Lucy történetét követjük, aki egy megmagyarázhatatlan tett után a nővéréhez menekül, miközben furcsa álmok és egyre nyugtalanítóbb események veszik körül. A múltban pedig két nő sorsát látjuk, akiket erőszakkal szakítanak ki az életükből, és egy teljesen ismeretlen világ felé sodródnak.
Ami igazán megfogott, az a könyv spirituális és misztikus hangulata. A tenger, a női erő, az öröklődő történetek, mind együtt adnak egy különleges, kicsit baljós, mégis nagyon magával ragadó atmoszférát.
Ez egy olyan könyv hangulatot is ad. Ha szereted azokat a sztorikat, ahol a múlt és a jelen összekapcsolódik, és van bennük egy kis misztikum, akkor ezt nagyon fogod élvezni.