Ez a csodálatos könyv először a külsejével fogott meg, valamint sokan dicsérték az írónő előző kötetét, a Vészlényeket, és úgy éreztem, esélyt kellene adnom ennek a könyvnek. És nagyon jól tettem!
Ha szereted a több szálon, korokon átívelő történeteket, akkor ez is nagy valószínűséggel tetszeni fog. Az egyik történetszál az 1800-as években játszódik, egy ikerpárt száműznek Írországból, akiknek az a büntetésük, hogy rabszállítóhajóval Ausztráliába viszik őket. Az utazás viszontagságait követhetjük nyomon, valamint visszatekintünk, miért űzik el őket otthonukból, milyen családi körülmények közül jönnek. Mindkettejüket furcsa viszony köti a vízhez, hiszen édesanyjuk a tengerbe fullad, nekik pedig a bőrük nem tudja elviselni a nedvességet.
A másik történetszál pedig 2019-ben játszódik Ausztráliában. A főszereplőnk arra ébred éjszaka, hogy fojtogatja a fiút, aki felelős azért, hogy tönkrement az élete az egyetemen. Lucy vízallergiás, az egész teste meglehetősen furcsán néz ki, és hogy elmeneküljön a megaláztatás és büntetés elől, felkerekedik, hogy meglátogassa nála jóval idősebb nővérét, akivel nem nagyon ápolja a kapcsolatát, pedig lenne rá igénye. Útközben alig mer aludni, mert mindig Maryvel és Elizával álmodik, az ikerpárral, akiket Ausztráliába száműztek...
Csodálatosan összefonódnak a szálak, miközben végig kétségek között tart bennünket az írónő. Nehéz elválasztani az álmokat a valóságtól, hogyan emlékezhetnek egy olyan történetre, mely évszázadokkal korábban történt. Végül persze minden kirakós a helyére kerül.
Nagyon izgalmas olvasmány, nem tudtam letenni a könyvet, bár egyszerre azt is kívántam, ne érjen még véget a történet, annyira beszippantott a szirének éneke.

Emilia Hart már a Vészlény című kötetével belopta magát a szívembe, így biztos voltam benne, hogy a Szirének című regényét is sorra kerítem majd. Kicsit aggódtam ugyan, hogy vajon a második könyve is ugyanolyan hatással lesz-e majd rám, de végül szerencsére nem kellett csalódnom. Ugyan a Vészlény valahogy közelebb áll hozzám, de a Szirének is belopta magát a szívembe.
A Szirének egy nagyszerű stílusban megírt kötet, melynek női főszereplőit a sors szorosan összeköti. Bár Mary és Eliza, illetve Lucy és Jess történetszála más és más évszázadban zajlik, mégis életük egy örökre összeforr. Bár más és más korban élnek, mégis ugyanazon a sorson osztoznak. Kapcsolatuk a vízzel egyforma, ugyanazokat a jeleket veszik észre magukon, ha hozzáér a bőrükhöz.
Nagyon tetszett, ahogy a szerző összefonta a lányok életét. A Szirének alapját Lucy és az ő történetszála képezi. A fiatal lány menekülni kényszerült korábbi életéből és kollégiumi szobájából, miután egy furcsa éjszakán arra ébredt, hogy volt barátja szobájában áll és éppen őt fojtogatja. Tisztában van vele, hogy senki sem fog hinni neki, hogy csupán alva járt, így nővérénél keres menedéket. A két lány azonban nem ápol szoros testvéri kapcsolatot, így Lucy csupán reménykedhet abban, hogy Jess majd segít rajta. Amikor azonban odaért, a lánynak hűlt helyét találja. Jess után kutatva Lucy egyre több mindent tud meg a városkát övező furcsa történetekről, azokról a megmagyarázhatatlan eltűnésekről, melyek áldozatai mind férfiak. A helyiek arról beszélnek, hogy a hullámokban suttogó női hangokat hallanak, talán egy régi hajóbaleset áldozatai, akik a mélyben lelték halálukat. Vajon ők állnak a furcsa eltűnések mögött? És vajon miért érzi Lucy egyre nyugtalanabbul magát és miért lesznek egyre veszélyesebbek és valóságosabbak az álmai? Miért lát az álmában egy Mary és Eliza nevű testvérpárt, akik egy hajó rakterében utaztak évszázadokkal korábban?
Lucy álmaiból ismerhetjük meg Mary és Eliza karakterét, akik egy hajó rakterében, több tucat nőtársukkal együtt kiszakítottak őt otthonukból. A nők fegyencek, de sokuknak a legnagyobb bűne csupán annyi, hogy ételt loptak az asztalra, vagy éppen megvédték magukat támadójukkal szemben. A lányok ahogy távolodnak otthonról, egyre furcsábban érzik magukat és Eliza egyre többször próbál meg beszélni testvérének az anyjukról, aki eltűnt anno a habokban. Azt tudni lehet, hogy a hajó sajnos elsüllyedt, de azt senki sem tudja, hogy mi történt a női fegyencekkel. Vajon mindenki megfulladt a szerencsétlenségben? Hogyan láthatja Lucy olyan élesen Mary és Eliza alakját az álmaiban? Lucy testvérét, Jesst is rendkívül különleges módon ismerheti meg az olvasó. Amikor Lucy megtalálja naplóját, és olvasni kezdi azt, szép fokozatosan megértjük az ő karakterét is.
Ahogy olvassuk Lucy, Jess, Mary és Eliza történetet több ismerős motívumot is felfedezünk az életükben. Olyan ez, mint egy kirakós. Ahhoz, hogy megértsük az egyiküket, ismernünk kell a másik kettő életét is. Amikor pedig befejezzük a regényt, egy csodálatos egésszé áll össze. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy kerülnek helyükre a kirakós darabkái. Megértjük Jess viselkedését és azt is, hogy miért érezte úgy Lucy, hogy éles szakadék tátong közöttük. De felismerjük és megértjük azt is, hogy a lányok miként kötődnek Maryhez és Elizához is.
A csavarok nagyon tetszettek, bár számomra kissé kiszámíthatók voltak. Már a történet elején biztos voltam mindegyikben. Természetesen ez semmit sem von le a kötet élvezeti értékéből, engem legalábbis nem zavart ez egy másodpercig sem.
Bár ugyan nem lett a Szirének akkora kedvenc nálam, mint a Vészlény, de imádtam olvasni. A karakterek érdekesek és szerethetők voltak, a történet izgalmas volt, a hangulata pedig teljesen levett a lábamról. A kötet rengeteg szépséget rejt, ugyanakkor a fájdalom is megjelenik benne. Nagyon szép ívet járt be a cselekmény, ugyanakkor nekem kicsit elnagyolt volt a vége. Úgy éreztem, hogy ahhoz képest, hogy milyen komoly dolgok miatt menekült Lucy végül a tengerparti házikóba, ahhoz képest nem kapott túl komoly magyarázatot, hogy mi is történt végül az ügyével. És emellett nekem Mary és Eliza történetével kapcsolatban is maradt bennem némi hiányérzet.
A borító csodaszép, mindig öröm látni, hogy a varázslatos külső csodás belsőt takar. Nagyon tetszett a kötet nyelvezete és maga a fordítás is. Összességében csak ajánlani tudom a könyvet.