Kevés regény van, amely ilyen mélyen belevésődik az ember szívébe, és még kevesebb, amely képes ennyire tisztelettel, mégis megrendítő őszinteséggel mesélni a háborúról, az emberségről – és a könyvek hatalmáról. Markus Zusak A könyvtolvaj című műve egyszerre fájdalmas és gyönyörű, kegyetlen és szerethető, megrendítő és életigenlő.
A történet narrátora maga a Halál – bölcs, kíváncsi és fáradt megfigyelője az emberi történelem legsötétebb pillanatainak. 1939-et írunk, a náci Németországban járunk, ahol a háború árnyéka már minden utcán ott sötétlik. Ebben a zűrzavaros világban ismerjük meg Liesel Memingert, a kislányt, aki a veszteség és a nélkülözés közepette talál rá a szavak erejére. A könyvek lesznek a menedékei – és a remény forrásai.
A regény egyik legcsodálatosabb rétege, hogy miközben bemutatja a kor kegyetlenségét, nem feledkezik meg az apró, emberi jóságról sem. Hans Hubermann gyengédsége, Rosa szigorúság mögé rejtett szeretete, Rudy Steiner vakmerő hűsége, és Max, a pincében bujkáló zsidó fiú története mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ez a könyv egy életre velünk maradjon.
Zusak stílusa lenyűgöző: a mondatai líraiak, mégis erőteljesek, a nyelv játékossága ellenpontozza a történet súlyát. Szinte minden oldalon találunk egy idézetet, amely megállásra késztet, elgondolkodtat – vagy éppen könnyet csal a szemünkbe.
A könyvtolvaj nem csupán egy történelmi regény. Ez egy óda az olvasás szeretetéhez, a túléléshez, az emberi lélek erejéhez. Egy könyv, amely nemcsak elmesél, hanem tanít, vigasztal és emlékeztet arra, hogy még a legsötétebb időkben is létezhet fény – akár egy lopott könyv lapjain keresztül.

"EGY APRÓ KIS IGAZSÁG
Nincs se kaszám, se sarlóm.
Csak akkor viselek csuklyás fekete köpenyt, ha hideg van.
Az arcvonásaim pedig, hát, egyáltalán nincs az a halálfejem, amilyennek olyan élvezettel szoktatok lerajzolni.
Akarjátok tudni, hogy nézek ki igazából?
Segítek. Kerítsetek egy tükröt, miközben folytatom."
Sokszor a kertelés nélküli nyers szavak ütnek igazán. Mert az ember annyira önző, hogy még akkor sem fogja fel az igazságot, a rideg valóságot, amikor az arcába tolják.
Miért kerteljen a halál?
Ő meséli el a történetet, de cseppet sem tárgyilagosan. Végig éreztem a mondandójában a szomorúságot, a keserűséget és a tehetetlenséget.
A világháborús borzalmakat csak úgy lehet enyhíteni, ha egy olyan tiszta lelkű kislány szemén keresztül látjuk, mint Liesel. Annyi, de annyi felfoghatatlan eseményt él át, és olyan őszinte, tiszta lélekkel próbálja megváltoztatni a maga kis makrokörnyezetét, és mindezt olyan egyszerűen, mégis bájjal írja le Zusak, hogy nincsenek szavak, amivel elmondhatnám, mit is jelentett ez a különleges regény.
Gyerekek számára is érthetően, a sok-sok szomorúságot megélt felnőtteknek mégis szívfacsaró módon mutatja be az értelmetlen pusztítást.
Annyi könyvünk van itthon, ami ezzel a korszakkal foglalkozik (főleg ismeretterjesztő, de több fikciós és valós történelmi regény, albumok, stb), én mégis keveset olvastam (a férjem könyvei), mert nem szeretem ezt a témát. Egyre több a hatásvadász holokauszt témájú könyv. Az igazán nagy sikerű könyvek nagy részét sem olvastam még. De ezt bátran adnám nyolcadikos gyerekek kezébe. Egy kislány A sírásó kézikönyvéből tanul meg olvasni? Miért kell könyvet lopni? Miért kell a pincében hógolyózni? Miért fontos egy zsidó fiúnak Hitler könyve? Rájövünk, hogy milyen banálisnak tűnnek a mindennapi problémáink. Akarva-akaratlanul nő bennünk az empátia.
"Az én szívem fáradt. Egy tizenhárom éves szívnek nem lenne szabad ezt éreznie."
Hát hogy lehet ettől szebben, érthetőbben, áthatóbban elmondani az elmondhatatlant?