A könyvek képesek életeket megváltoztatni.
Markus Zusak világhírű regénye, A könyvtolvaj, pontosan erről szól. Egy különleges elbeszélő (maga a Halál) vezet végig egy kislány történetén, aki a könyvekben talál reményt a legsötétebb időkben is.
Nem véletlen, hogy a könyvből film is készült, és milliók szívét hódította meg.
Ha eddig nem olvastad, most a legjobb alkalom.

Ezzel a kötettel, akkor találkoztam először, amikor pár évvel ezelőtt a bookstás nyereményjátékom alkalmával a nyertes ezt a könyvet kérte. Már akkor elkezdett érdekelni, de kicsit féltem is tőle. Idén már nem húztam tovább az időt, belevetettem magam.
Az elején kicsit bele kellett rázódnom a stílusába, szokatlan volt számomra ez a narrátori elbeszélés, de annál egyedibbnek éreztem, hiszen maga a Halál mesélte el a fiatal könyvtolvaj történetét. (Néha felbosszantott azért, hogy néhány dolgot „elspoilerezett”, bár talán pont így lett még hatásosabb.) Őszintén szólva, volt egy pont, amikor majdnem letettem… de szerencsére nem tettem. Ez a könyv… nem egy könnyed olvasmány, a végén a lelkemet is kisírtam rajta. Nehéz is értékelni, mert bár szerettem, de a téma baromi megterhelő volt számomra.
Megbántam-e, hogy elolvastam?
Erre viszont könnyű a válasz: nem. ❤
Ez a kötet több lett, mint gondoltam. A szavaknak valóban ereje volt, a hideg többször is kirázott – magát az értékelést írva is ugyanez a helyzet. A szerző gyönyörűen fogalmaz, a téma pedig pontosan annyira kegyetlen, mint amire számítani lehet az alapján, hogy a náci Németországban játszódik. A történet minden egyes szava szívszorító, a halál keserűsége és a szeretet fontossága kéz a kézben járt egészen a végéig.
A karaktereket nagyon megszerettem, főleg a kis Lieselt, de nem maradt el sokkal tőle Hans (jaj, Papa), Rosa, Max és Rudy sem. A szívem megszakadt, amikor bármi történt a szereplőkkel.
Összességében, szerettem, de nem fogom azt mondani, hogy a jövőben sok ehhez hasonlóan megrendítő történelmi regényt szeretnék olvasni, mert őszintén szólva, nagyon megrázó volt a náci Németország történéseiben elmerülni. Ám úgy érzem, hogy nem fogok teljesen elzárkózni tőle. Valószínűleg a filmet is meg fogom nézni a közeljövőben.
Azoknak ajánlom, akik szeretik a komolyabb hangvételű, megrázó lélektani fikciókat, amik a múltban játszódnak!