Ezzel a kötettel, akkor találkoztam először, amikor pár évvel ezelőtt a bookstás nyereményjátékom alkalmával a nyertes ezt a könyvet kérte. Már akkor elkezdett érdekelni, de kicsit féltem is tőle. Idén már nem húztam tovább az időt, belevetettem magam.
Az elején kicsit bele kellett rázódnom a stílusába, szokatlan volt számomra ez a narrátori elbeszélés, de annál egyedibbnek éreztem, hiszen maga a Halál mesélte el a fiatal könyvtolvaj történetét. (Néha felbosszantott azért, hogy néhány dolgot „elspoilerezett”, bár talán pont így lett még hatásosabb.) Őszintén szólva, volt egy pont, amikor majdnem letettem… de szerencsére nem tettem. Ez a könyv… nem egy könnyed olvasmány, a végén a lelkemet is kisírtam rajta. Nehéz is értékelni, mert bár szerettem, de a téma baromi megterhelő volt számomra.
Megbántam-e, hogy elolvastam?
Erre viszont könnyű a válasz: nem. ❤
Ez a kötet több lett, mint gondoltam. A szavaknak valóban ereje volt, a hideg többször is kirázott – magát az értékelést írva is ugyanez a helyzet. A szerző gyönyörűen fogalmaz, a téma pedig pontosan annyira kegyetlen, mint amire számítani lehet az alapján, hogy a náci Németországban játszódik. A történet minden egyes szava szívszorító, a halál keserűsége és a szeretet fontossága kéz a kézben járt egészen a végéig.
A karaktereket nagyon megszerettem, főleg a kis Lieselt, de nem maradt el sokkal tőle Hans (jaj, Papa), Rosa, Max és Rudy sem. A szívem megszakadt, amikor bármi történt a szereplőkkel.
Összességében, szerettem, de nem fogom azt mondani, hogy a jövőben sok ehhez hasonlóan megrendítő történelmi regényt szeretnék olvasni, mert őszintén szólva, nagyon megrázó volt a náci Németország történéseiben elmerülni. Ám úgy érzem, hogy nem fogok teljesen elzárkózni tőle. Valószínűleg a filmet is meg fogom nézni a közeljövőben.
Azoknak ajánlom, akik szeretik a komolyabb hangvételű, megrázó lélektani fikciókat, amik a múltban játszódnak!

Amikor 2014 elején bemutatták a filmet a mozikban, én is ott ültem a nézőtéren. Már akkor mélyen megérintett Liesel története, és tudtam, hogy egyszer könyv formájában is szeretném átélni ezt az élményt. Azóta sok év telt el, közben megszerettem az olvasást is, így nem volt kérdés, hogy egyszer eljön ennek a könyvnek az ideje.
A regény a II. világháború alatt játszódik, a náci Németország egy kisvárosában. Egy árva kislány, Liesel kerül nevelőszülőkhöz, és miközben egyre sötétebbé válik körülötte a világ, ő a könyvekben talál menedéket. A történet különlegessége, hogy maga a Halál meséli el, és ez az egyedi nézőpont egészen sajátos hangulatot ad a könyvnek.
Liesel egy érzékeny, kíváncsi, szerethető kislány, aki próbálja megérteni a világ kegyetlenségét, miközben mélyen kötődik azokhoz, akik szeretettel veszik körül. Kitartása és a szavak iránti rajongása azonnal megfogott.
Hans, az ideiglenes nevelőapja, csendes, nyugodt jelenlétével biztonságot, elfogadást és szeretetet nyújt Lieselnek. Nem sokat beszél, de minden gesztusa őszinte törődést sugároz.
Rudy, a szomszéd fiú, citromsárga hajával, játékos természetével és mély ragaszkodásával az egyik legkedvesebb szereplő lett számomra. Még csak gyerek, de bátorságban és szívben sok felnőttet is maga mögé utasít.
Liesel, Hans és Rudy más-más okból, de mind közel kerültek hozzám, és teljesen belopták magukat a szívembe.
A pincében rejtőzködő zsidó férfi, a könyvlopások, a bombázások, a gyermeki naivitás és a háború borzalmai mind együtt alkotnak egy megrázó, mégis szívet melengető történetet.
Kevés könyv tud könnyeket csalni a szemembe, de ennek a történetnek a vége… nos, megkönnyeztem.
Egy különleges, mélyen emberi történet a szavak hatalmáról, a veszteségekről, és arról, hogyan őrizhetjük meg az emberségünket a legsötétebb időkben is.