Szeretem a több idősíkon játszódó történeteket, amelyekben visszaköszön a történelem.
A Titkok őrzője az 1941. év - nácik által bombázott - Londonjába repíti vissza olvasóját, ahol az ifjú Dorothy próbál egyensúlyozni szerelme és egy magasabb élet iránti vágy között.
1961-ben Anglia egy vidéki tanyaházában találjuk magunkat, ahol Dorothy lánya, Laurel kisebb testvérei elől elrejtőzve a család lombházában talál menedéket, amelynek ablakából egy megdöbbentő bűntettnek lesz szemtanúja, melyre nem talál magyarázatot, mégis érinti imádott édesanyját, Dorothyt.
2011-ben a család Dorothy 90. születésnapjának megünneplésére gyűlik össze, és anyja megrendült egészsége arra készteti Laurelt, hogy feltárja a titkot, amelynek súlyát egész eddigi életében magával hordozta.
Egy történelmi környezetbe ágyazott regény, amelyben az ifjúság hiúsága és nagyravágyása egy sértettség szülte súlyos bűn és végzetes hiba révén találkozik az évtizedek által érlelt bosszúval.

Egészen elképesztő. Valahogy így tudnám jellemezni. Ahogy oldalról oldalra haladtam és laponként fejtettem le az igazságról azt a vastag burkot. Zseni.
Négy fő szakaszra osztható a könyv, amiben Laurel nyomoz haldokló édesanyja múltja után. A háború szörnyűségei, valamint egy gyilkosság, amit Laurel is látott fiatal korában, ezek árnyékolják be a múltat, amiben megismerhetjük az édesanyja Dorothy korai éveit, hogyan talált rá a szerelem és hogyan üldözte vágyálmait a végsőkig, és még azon is túl. Szövevényes történet, a négy szakaszon belül is ugrálunk időben, de a végére gyönyörűen teljes lett a kép a kirakós minden darabjával.