Én megváltoztatnám a könyv címét arra, hogy Hűtlenség. Mert konkrétan az egész könyv ezt taglalja. Engem nagyon felbosszantottak a karakterek. A megcsalás számomra egy gerinctelen, gyáva húzás. Miért nem lehet őszintének lenni és megmondani, hogy már nem szeretlek, vagy mást tartok vonzónak és nem vagyok boldog? Sokkal korrektebb elmondani és szakítani, elválni és aztán megtalálni más mellett a boldogságot, mint annyira sem tisztelni a másikat, hogy őszinték vagyunk vele és hagyjuk, hogy ő is boldog legyen mással. Egymás mellett élni a boldogtalan hétköznapokat, mert ezt kívánja meg a státusz és nem mernek változtatni, az mire jó? Egy ilyen kapcsolatba/házasságba szülni egy gyereket és hitelt venni a nyakukba szerintem felelőtlenség.
Mind a két főszereplő más után epekedik… akkor miért vannak együtt?
A pasi meg nem is válogat, kb. mindegy neki, hogy kivel csak össze akar feküdni mással a feleségén kívül. Legyen az az egyik diákja vagy a kolléganője… Még a lebukás sem riasztja vissza, pedig az egész könyv azzal kezdődik. Kimagyarázza és folytatja tovább… Még esküszöm a diáknak több esze van mint a pasinak. Bár… ő sem szent..
A feleség sem fogja vissza magát. Ő is kikezd egy fiatalabb sráccal és bűntudata sincs, de azért amikor rájön, hogy a férje más nők körül legyeskedik akkor féltékeny. Mire? Ő is félrelép!
A gyereküket sajnálom a legjobban ebben az egészben… Ő csak beleszületett ebbe az életbe, ebbe a családba.
Egyébként az író stílusa annyira nem nekem való. Nincsenek elválasztva, mikor melyik szereplő szemszögét követjük. Egyszer az egyik mondatban még ezt, a következőben meg már azt. És nem csak két szereplő szemén át látjuk a történéseket, hanem a szeretők és a feleség anyukája gondolatain át is követjük. Az ő életükbe is bepillantást nyerünk.
Valamint sokminden feleslegesen túl részletes, ami meg érdekesebb lenne azon átsiklunk. Számomra nem fontos, hogy melyik téren haladnak át sétálás közben, hogy piros lesz a lámpa, vagy vesz egy rágót meg beül egy kávéra. A cselekmény szempontjából nem ad hozzá a történethez. De azt, hogy pontosan miért is szerették volna azt a gyereket, miért pont akkor, vagy miért akarják minden áron megcsalni a másikat és, hogyan hálózzák be a partnert, valamint, hogy erről ők akkor mit is gondolnak arra nem kapunk választ. Pedig azok jobban érdekeltek volna.
Én megértem, hogy amikor találkoztak, esetleg amikor összeházasodtak akkor még szerették és tisztelték egymást, de ami nem megy azt nem kell erőltetni. Jobb így? Együtt élnek, de mind a ketten másfelé kacsintgatnak és közben a gyerekük is megsínyli, hogy a szülei szinte csak kényszerből vagy gőgből van együtt. Nem ilyen egy egészséges kapcsolat és ez mindenkit boldogtalanná tesz aki a részese.
Annak ajánlom aki szereti a kicsit filozófikus könyveket, esetleg a házasságról vagy párkapcsolatról szólóakat.
Viszont az új borító jobban illik hozzá mint a régi.

Marco Missiroli: Hűség
Marco Missiroli Hűség című regénye érzékenyen és intelligensen tárja elénk egy házaspár történetét, ahol a hűtlenség kérdése nem csupán fizikai, hanem lelki síkon is megjelenik. Finom lélektani ábrázolás, életszagú karakterek és egy olyan téma, amely mindannyiunkat érinthet. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a kapcsolatok mélységeit boncolgató történeteket.