Első körben a filmet láttam, ami igen látványosra sikerült. A könyv azért megint, mint mindig, mélyrehatóbb, izgalmasabb volt azért. A hercegnő, Elodie igazán szerethető főhős, aki tesz a jóért, az emberekért, a királyságáért. Még úgy is, hogy saját álmairól kell lemondania. Érthető, hogy nagyon ügyesen, eszesen küzd az életben maradásért is! Megvédi húgát is mindenáron. Mert van miért harcolnia. Hiába azt a sorsot szánják neki, hogy a vérét adja, nem adja fel harc nélkül. Nagyszerűen képviseli a jót, az igazat.
Sajnálom viszont, hogy keveset tudunk meg a hercegről, az ő lelkivilágáról. Ahogy a sárkány és az élete is nagyon minimálisan van bemutatva. Szívesen olvastam volna róla is többet.
Igen érdekes lezárása volt végül a történetnek.
A kötet szórakoztató, izgalmas, sodró lenületű, gyorsan olvasható.

Egy izgalmas, hercegnős, sárkányos és kalandos olvasmányt kaptunk.
Elodie (a főszereplő) egy igazán erős női karakter aki képes szembe szállni egy misztikus lénnyel és egy egész királysággal.
"A sorsom csak rám tartozik, és én döntöm el, hogy mi legyen."
A világfelépítés (főleg Aurea) nem csak a szereplőket nyűgözte le, hanem engem is. És persze a barlang leírása és az ott történt események is szuperek és feszültséggel teliek.
Először féltem a könyvtől egy negatívabb ajánló miatt, de nagyon bántam volna ha nem olvasom el. Imádtam... Az események pörögnek, de mégis csodás részleteket fedezünk fel.
A vége pedig számomra nagy meglepetés volt.
Elodi az egyik kedvenc hősnőm lett.
"- Nem érdemlitek meg ezt a szigetet, nem érdemlitek meg az értetek fáradozó jó emberek verítékét! - A kastély felé köpött. - Ha sárkány lennék, akkor porig égetném a nyomorult, mások véréből felépített kastélyotokat!"