"...az életben rengeteg döntést kell hozni, és ha az ember nem dönt, sohasem csinálhat semmit, mert minden ideje azzal telik el, hogy válogat a dolgok között, amiket megtehetne.”
💙💙💙
Egyesek szerint ifjúsági irodalom, mások szerint inkább felnőtt regény. Azt hiszem, mindkettő igaz, hiszen egy olyan autista fiú a főszereplője, aki rendkívül egyszerű módon maga meséli el életének részleteit, miközben megdöbbenünk életbölcsességein. Érzékenyít, elfogadtat, elgondolkodtat. Számunkra ismeretlen világot tár fel. Lehet filozofálni azon, hogy mennyire reális minden, amit elénk tár, de mindenképp segít megérteni azt a különleges, zárt, megközelíthetetlen világot, amiben az autisták élnek. Megdöbbenünk azokon az erőfeszítéseken, amit a családtagok tesznek meg egy kicsit másképp gondolkodó szerettükért, s hogy nem csupán egy autista gyermek rabja saját gondolkodásának, de ennek a "másságnak" rabságába zárva töltik minden pillanatukat a szülők is. Ami leginkább megdöbbentett, hogy mi "normális" emberek mennyire esztelennek tűnő módon viselkedünk... hogy mennyire kevesen próbálják elfogadni, hogy nem mindenki gondolkodik ugyanúgy... hogy az élet néhány embertársunknál mindig ugyanolyannak látszik, mégis rendkívül bonyolult. Elfogadható a kegyes hazugság? Kinek hol van az elfogadhatóság határa? Hányszor botránkoztunk meg egy-egy embertársunk furcsa viselkedésén? Mit gondoltunk? Ha tudtuk volna, hogy mivel küzd, másképp álltunk volna hozzá? Beleképzeltük egyszer is magunkat egy autista gyermeket nevelő szülő helyzetébe? Mi meddig bírnánk, hogy viselkednénk, hogy reagálnánk bizonyos helyzetekben? Azt hiszem, kissé szorít a torkom... Épp ezért kellene felnőtteknek olvasni (biztos nagyon sokan elszégyellnék magukat) és talán 13-14 éves kortól pedig azért adható már a kamaszok kezébe, hogy igazán empatikus felnőttekké válhassanak.
https://www.instagram.com/p/CTCjZHsqnSY/?img_index=2

"...mit meg nem tehet, ha megnyílik előtte a nagyvilág! Ő, aki, mint tudjuk, mosolyog a halálra, és kivirul a járványok közepette, amelyek másokat öldökölnek. Ó, ha egy ilyen az Istentől jönne, és nem az Ördögtől, micsoda ereje lehetne a jónak ebben a mi vén világunkban! Ám mi arra esküdtünk, hogy megszabadítjuk a világot. Csendben kell munkálkodnunk, titokban kell szorgoskodnunk; mert ebben a felvilágosodott világban, ahol az emberek még azt se hiszik, amit látnak, a bölcsek kételye lesz a gróf legnagyobb ereje."
Blablabla... meg vámpírfog, fekete köpeny, denevérek, vér... 🩸🦇 és persze Lugosi Béla Vlad Tepes 🧛‍♂️🤪
Ennyit tudtam Drakuláról. Nem igazán érdekelt, mint ahogy a vámpíros könyvek sem, vagy bármi, ami rémisztő.
De megvettem a Kapszula Könyvtár sorozatából ezt a klasszikust, mert pótolni akartam a hiányosságomat.
Meglepett a könyv szerkezete: naplók, levelek, újságcikkek, sürgönyök, hajónaplók fűzére. Több szereplő naplórészleteit olvashatjuk, több szemszögből ismerjük meg az eseményeket. Sodró volt a lendülete, cseppet sem volt unalmas.
Meglepett, hogy kevés oldal szólt Erdélyről. Ehelyett kb. 400 oldalon keresztül Londonban jártam (néha Exeter, Whitby).
Meglepett a nyelvezete. Felkészültem, hogy a mai fülemnek túlságosan távoli lesz a 19. századi szóhasználat, de tökéletesen érthető és zenei volt.
Meglepett, hogy a legjobb olvasmányaim közé röppent a denevérszárnyain. 🦇
Kutattam kicsit, és bár Bram Stoker Vámbéry Ármin professzortól hallott először a havasalföldi fejedelem legendájáról, azt is olvastam, hogy egy ír legendához is köthető Drakula alakja. Abhartach (Avartagh) egy kegyetlen kelta törzsfőnök volt, aki ellen fellázadtak a parasztjai, de nem tudták megölni. Élőhalottként vért követelt alattvalóitól.
Létezik egy ír kifejezés: dreach-fhoula, kiejtése drak-ula, jelentése szennyezett, rossz vér.
Kedvencem Van Helsing professzor, az "agy" a szereplők között. Egy szuper (bár kiszámítható) nyomozás volt.
Nem tocsog a vérben, nem vacogtam a félelemtől, nem rémüldözök most sem. 🤪