A regényben több szereplő szemszögéből, naplóbejegyzésekből, feljegyzésekből, levelekből, esetenként újságcikkekből ismerjük meg a történéseket. A fogalmazásmódja, szóhasználata igazán “korhű”, de mégis eléggé olvasmányos. Remekül bemutatja a karaktereket, akiket ez által közel érezhetünk magunkhoz.
A történetről most nem írok részletesen, mert úgy gondolom, itt minden részlet számít, és aki (hozzám hasonlóan) nem ismeri/nem ismerte a történetet, annak jobb, ha saját maga fedezi fel olvasás közben. 😉
Nagyon szerettem ezt a könyvet, mert nem volt annyira “direkt”, de mégis az írásmód, a leírások miatt bizonyos részeknél borzongtam és féltem. Hogy őszinte legyek, kicsit hullámzó volt számomra a könyv; nagyon érdekfeszítő, és néhol kissé unalmasabb/hosszadalmasabb részek váltották egymást, de mégis összességében imádtam, és bátran ajánlom mindenkinek ezt a klasszikust.

Mielőtt elolvastam volna Dickens Két város regénye című könyvét, egy picit utána néztem. Véleményeket, idézeteket olvastam, videókat néztem róla és kíváncsi lettem, hogy mégis mik ezek a nagy szélsőségek a könyv körül. Van, akik imádják, mások pedig csalódtak benne...
Én korábban már olvastam az író néhány művét, így viszonylag tudtam, hogy mire számítsak és bevallom számomra nem okozott csalódást a kötet. Az eleje egy picit vontatott volt, de utána felpörögtek az események.