Mostanában gyűlnek a polcon azok a könyvek, amelyek a távoli kelet világába röpítenek. Az az igazság, hogy nem visz mindegyik magával, de egy-kettő különösen nagy hatással van rám, például A tajpantól egyszerűen nem tudom visszahívni a gondolataimat. A phenjani varázsló már nem volt rám akkora hatással, de jócskán elgondolkodtatott. Egy olyan világról szól, amibe ritkán kapunk bepillantást, ráadásul a képzeleten keresztül, nagyon jó az alaptörténet.
A főszereplő, egy fiatal fiú, egy amerikai szerepjáték szabálykönyvére bukkan, és az egész élete megváltozik. Ennek hatására döbben rá, hogy lehet másként is gondolkodni. Hogy lehet világot építeni ott is, ahol igazából másképp gondolkodni is bűn.
Ez a könyv nem annyira didaktikus (talán ez a legjobb kifejezés), mint néhány olyan keleti történet, amelyeket manapság olvastam, amelyek nagyon akartak tanítani, nagyon akartak ráébreszteni valamire. Bár sok olyan információval találkozunk, ami politikai jellegű, mégis inkább érzelmes, finom, fájdalmasan szép. Ahogy haladtam a történettel,azon kaptam magam, hogy nemcsak a főszereplő sorsáért izgulok, hanem a saját szabadságomról is elgondolkodom. Annyira természetesnek veszünk dolgokat, amik Csunszu számára tényleg csak a képzelet világában létezhettek.
Theroux stílusa letisztult, egyszerű. Néha azt éreztem, hogy túlságosan is, de aztán mindig visszahúzott, és elgondolkodtatott.

Vannak könyvek, amik mintha megszólítanának. Könyvek, amikről azt érzed, el kell olvasnod. Ez a fájdalmas, de mégis szép lélektani regény számomra pont ilyen volt.
-----
Charlotte McConaghy egy olyan világot tár elénk, melyben az állatfajok nagy része már kihalt a klímaváltozás és az emberi kapzsiság következtében. A főszereplő, Franny útra kel, hogy a sarki csérek (feltételezhetően) utolsó néhány példányát kísérve átszelje az Atlanti-óceánt, és elkísérje őket utolsó útjukra.
A könyvben a hangsúly inkább Franny-n, az állatvilág iránt elkötelezett fiatal nőn van, aki mindent megtesz azért, hogy a kitűzött célját bármi áron elérje és teljesítse. A váltakozó idősíkok fokozatosan tárják fel Franny korábbi életét, megrázkódtatásait, és életének rövid boldog szakaszát.
A könyvet olvasva olyan érzésünk lehet, mintha Franny élete, traumái és végtelen szabadság utáni vágya párhuzamban állnának a haldokló, törékeny természettel, az állatok (főleg a szabadon szárnyaló madarak) szabadságával.
Kicsoda valójában Franny és mi késztette arra, hogy ilyen hosszú útra induljon egyedül? Milyen családi traumákat cipel nehéz batyuként a hátán? Vajon meg tud tőle szabadulni az útja során? És vajon … tényleg az utolsó néhány csért kíséri világot átszelő útjukon?
-----
“Csak elvenni és elvenni, míg mostanra semmi sem maradt.”