George Orwell angol író szatírikus kisregénye, melyben a Major Farmon élő állatok fellázadnak gazdájuk, Jones ellen, akit elüldöznek, hogy ők vezessék tovább a saját szabályaik szerint az Állatfarmot.
Számomra kicsit olyan volt, mintha mesét olvastam volna - egy döbbenetes, kegyetlen mesét. Alapvetően a diktatúrát mutatja be, mely szépen lassan mindenkit felőröl - a diktátort, a vezért kivéve. Egy örökérvényű alkotás, mely mellbevágó és igazságtalan. Nagyszerűen mutatja be az agymosást - hiszékenységet, a megvezetést, a hataloméhséget, befolyásolást, kizsákmányolást, a hatalom miatti jellemtorzulást.
Hogyan boldogulnak az állatok a gazdájuk nélkül? Jobb életük lesz? Vajon tényleg igaz a többször elhangzó mondás, mely szerint “Négy láb jó, két láb rossz?”
Nagyon sok háziállatot megismerünk, de számomra a legszomorúbb sorsú állat a sztahanovista ló, Bandi, akinek jelszava “Még keményebben fogok dolgozni!”. Ő az, aki csak dolgozik, dolgozik, és még többet dolgozik egy jobb élet reményében. De vajon ez eljön valaha a számára?
Ebben hangzik el az ikonikussá vált mondat:
“Minden állat egyenlő, de néhány állat egyenlőbb a többinél”

Ha van olyan AC könyv aminek az elolvasását a legjobban vártam, akkor az ez a könyv lesz. Mindenhol ezt a könyvet látom, így az ősz kezdetén, így én is felültem a vonatra és belevetettem magam ebbe a szokatlan krimiben, ahol bizony még a kezem is lúdbőrőzött.
Nem tudom, hogy lehet-e erről megfelelő ajánlót írni, mivel egy nagyon komplex krimiről van szó, bevallom nem olvastam még ehhez hasonlót, de ezek után sűrűbben fogom a kezembe venni Christie műveit az biztos.
Megéri-e? IGEN!!!