A Zodiákus Akadémia harmadik részében minden eddiginél magasabbra csapnak az indulatok, sötétebbek az árnyak, és végre néhány fontos kérdésre is választ kapunk. Engem például régóta érdekelt, mik is valójában a Vega-lányok na, itt erre végre kapunk némi fényt.
Darcy és Orion párosa továbbra is zseniális. A kémia közöttük olyan magától értetődően működik, hogy minden jelenetük élmény. Abszolút az egyik kedvenc párosom a sorozatban… bár ha Darius így folytatja, simán lehet, hogy egyszer még le is pipálja Oriont, de ez már tényleg a jövő zenéje.
Darius szemszöge ebben a részben kezd igazán izgalmassá válni, és bevallom, elég erősen megmozgatja az ember fantáziáját. A kapcsolatdinamika egyre intenzívebb, forróbb és kiszámíthatatlanabb, ami miatt közben végig azt érzed, hogy bármi megtörténhet.
A könyv hangulata szerintem az eddigi részek egyik legjobbja, még ha bevallottan voltak olyan fejezetek, ahol kicsit untam magam, vagy indokolatlanul hosszúnak tűnt egy-egy jelenet. A Számvetés próbái is gyorsabban lezajlanak, mint amire számítottam, ott kicsit hiányzott a nagyobb durranás.
Viszont a vége… na az tényleg mindent visz. A cliffhanger olyan brutálisan jól sikerült, hogy konkrétan levegőt se kapsz. Őszintén, örülök, hogy pont a 4. rész megjelenésére időzítettem, különben megőrültem volna a várakozástól. De komolyan… ha az Árnyhercegnő is ilyen függővéget kap, akkor nem tudom, melyikünk marad észnél.
Sötét, érzelmes, drámai és pont annyira kiszámíthatatlan, amennyire szeretjük. Ha eddig bírtad a sorozatot, ezt a részt nagyon fogod, még akkor is, ha néha elnyúlik. A vége viszont bőven kárpótol mindenért.