Jenni L. Walsh jó érzékkel nyúl a történelmi témákhoz. Korábban már olvastam tőle, és most sem csalódtam a stílusában, gördülékenyen, olvasmányosan megírt történet.
Keveset olvastam még a kora-amerikai történelemről ezért nekem érdekes volt a vadnyugati környezetet, az aranyláz időszaka és az aranyásók világa. A történet alapját valós személy adja, Eleanor Dumont, aki Simone Jules néven született, és korának egyik különleges nőalakja volt. A szerző ügyesen ötvözi a történelmi tényeket a fikcióval, így egyszerre kapunk hiteles korrajzot és izgalmas regényt.
A regény elsősorban egy karakter fejlődéséről, identitáskereséséről szól. Simon Jules elindul élete útján és Madame Moustache-kén híressé válik. Egy valaha élt, létező személy, aki az aranyláz idején vált híressé. Aki erős, céltudatos nőként próbált meg boldogulni egy alapvetően férfiak uralta világban, és éppen ez a kitartás, valamint önállóság teszi emlékezetessé a figuráját. A történet nincs tökéletesen megírva sőt, de egy haladós, jól olvasható regény. Nekem nagyon tetszett a valóságossága, és az, hogy egy általam kevéssé ismert történelmi időszakot mutatott meg. Szerintem ez egy hangulatos és érdekes történelmi regény, ami betekintést nyújt a vadnyugat hőskorának különleges világába.

Az volt az érzésem, hogy valamiről lemaradtam. Az írónő rögtön a történet közepébe csap, így csak kapkodtam a fejem, ki-kicsoda, mi a szerepe, és a világ hogyan áll össze.
Nagyon látványos, újszerű világot hozott létre az írónő, saját szabályokkal, mondavilággal, vámpírokkal, égiekkel. Két főszereplő van, Astraea és Nyte.
Kettőjük kapcsolatára épül a történet.
Astraea egy bántalmazó kapcsolatból menekül, annak minden hozadékával. Nem tudja ki ő, és hogyan került oda, ahol jelenleg van. Nem tud a szüleiről, múltjáról semmit. Ám szép lassan magára talál. De addig hosszú az út és sok viszontagságon kell keresztülmennie.
Nyte pedig villámgyorsan bekerül az életébe. Talányos egy fickó. Nem tudjuk, hogy ő jó karakter vagy rossz. Még az sem biztos, hogy való, élő, létező ember, vámpír, lény vagy bármi, esetleg Astraea képzeletében van csak jelen.
A dinamikájuk, a szenvedély közöttük, az nagyon jó. Erősen meghatározza a történet hangulatát, a történések jelentőségét is. Viszi az olvasót előre és fel is dobja a kötetet bőven. Van benne fülledt erotika is, bár inkább az érzelmi részekre került a hangsúly jobban.
Főhősünk a Libertatem nevű versenyre tart, ahol az öt királyság képviselői mérik össze erejüket, tudásukat, eszességüket. A tét nagy, a nyertes védelmet szerez a vámpírokkal szemben. Csak itt semmi sem az, aminek látszik. És senki sem az. Astraea nem tudja, kiben bízzon és kiben ne. Sodródik a történettel. Bár próbál kiállni, helytállni, azért legtöbbször szerencse vagy mások segítsége kell neki a túléléshez.
Vajon mi lesz itt még? Az a második kötetből biztosan kiderül.