Nincs engedélyezve a javascript.
Alexandra Kiadó
március 18.
„A botrányt eltussolni próbálók még mindig meghatározó szerepben vannak”

„A botrányt eltussolni próbálók még mindig meghatározó szerepben vannak”

Legolvasottabb cikkeink

A világ egyik legérinthetetlenebb kulturális intézményével, az irodalmi Nobel-díjat osztó Svéd Akadémiával szállt szembe Matilda Gustavsson, aki oknyomozó cikkekben tárta fel a szervezet körül hosszú évtizedeken át zajló szexuális zaklatásokat és a testületet átszövő korrupciót. A rendkívüli történetet könyvben megíró újságírónővel beszélgettünk az ügy hátteréről, motivációiról és arról, hogy változhat-e bármi a kulturális életben a botrány következtében.

Kapcsolódó cikkünk

Hatalom és szexuális erőszak a Nobel-botrány mélyén
Az Alexandra Kiadó legújabb kötetében fény derül a kortárs irodalmi világ legmegrázóbb ügyére.

Miért kezdett el dolgozni ezen a sztorin, volt személyes indíttatása?

Tíz évvel a vizsgálódásom megkezdése előtt hallottam először a történetben végül központi szerepet játszó Jean-Claude-ról. Egy Stockholmba költöző barátom beszélt nekem a Forum nevű helyről, ami a legjelentősebb kulturális személyiségek rendszeres találkozóhelye volt. Külön kitért a női asszisztenseket mindenki előtt fogdosó művészeti igazgatóra is. A történet felkeltette az érdeklődésemet – és egyben viszolygást váltott ki bennem.

Ám egészen a Weinstein botrány kitöréséig bizonytalan voltam azzal kapcsolatban, hogy mit kezdjek ezzel az információval. Ekkor azonban kristálytisztává váltak a kérdések: vajon igazak az Arnault körül keringő híresztelések? És ha igen, akkor hogyan lehet, hogy hosszú évtizedeken keresztül zavartalanul művelhette mindezt?

Egy rendkívül kényes ügyről van szó rengeteg befolyásos szereplővel. Mennyire volt nehéz elérni a botrány érintettjeit, hogyan érte, hogy az áldozatok megnyíljanak?

Manapság már-már elfelejtjük, hogy mennyire átláthatatlan és érinthetetlen intézmény volt a Svéd Akadémia. A botrány előtt a tizennyolc élethosszig kinevezett akadémiai tagra majdhogynem vallásos, de legalábbis királyi méltóságoknak járó áhítattal tekintettek Svédországban.
A történet felgöngyölítése idején elképzelni sem mertem volna, hogy az alig hat hónappal később mennyire megrázza ez az ügy az akadémiát. Még sokkolóbb volt, amikor az akadémia tagjai hirtelenjében azt akarták, hogy meginterjúvoljam őket, és megnyíltak.
Az áldozatok végül saját maguk hozták meg a döntést a beszédre, és mindegyiküknek megvoltak a saját indokaik – ezek egyike természetesen a #MeToo mozgalom volt. Világossá tettem számukra, hogy nincsenek egyedül, hogy rengeteg más nő élt át hasonlót. Azt is elmondtam nekik, hogy személyesen is sokat jelent számomra ez a történet, és a nap bármelyik órájában elérhetnek. Mindezeken túl ők maguk rendelkezhettek a saját történetükről, és bármikor visszavonhatták volna azt a megjelenés előtt.

Cikke, illetve az annak nyomán kirobbanó botrány megrendítő hatást gyakorolt a svéd társadalomra és a világirodalmi életre, könyve kapcsán pedig felfokozott várakozás volt tapasztalható világszerte. Mik voltak az első reakciók a megjelenése után, elégedett a fogadtatásával?

Az írás elzárja az embert a külvilágtól, és miután végeztem a könyvvel, megdöbbentő volt megtapasztalni, hogy mennyien várják, és hogy aztán mennyire pozitív volt a fogadtatása.

Az egyik legismertebb kortárs svéd írónő, Majgull Axelsson írt róla kritikát többek között, és úgy fogalmazott, hogy könyvem „egyike a Svédországban valaha publikált legjobb irodalmi újságírásnak”.

Még fontosabb volt azonban számomra a történeteiket rám bízó nők reakciója, akik most láthatták először szavaikat a szélesebb kontextusban. Óriási élmény volt számomra megtapasztalni, hogy örülnek a könyvemnek.

Mit gondol, újságcikkei és most a könyve változtatott bármit is a Svéd Akadémiával kapcsolatban? Változtattak azóta a munkamódszerükön, a kommunikációjukon, átláthatóbbá vált a szervezet?

A legfontosabb változás az Akadémia kapcsán az, hogy elvesztették a státuszukat és a társadalom bizalmát. Az átláthatóság növeléséről esett már szó, de konkrét akciókra eddig nem nagyon került sor. Nehéz elfeledkezni arról, hogy azok a központi figurák, akik mindent megtettek, hogy a közvélemény ne értesüljön a zaklatásokkal kapcsolatos vádakról, mai napig meghatározó szerepet töltenek be az Akadémián.

A botrány befolyásos embereket is érintett, és könyvében ön is ír az áldozatok és a saját maga által érzett félelemről. Még ma is félve pillant hátra, ha kilép a metróból, mint ahogy azt a könyvében írja, vagy védettnek érzi magát a nyilvánosság által?

A cikkem megjelenése előtt egy rövid ideig valóban féltettem a biztonságomat.

Mindez még inkább igaz volt az áldozatokra, akik olykor egész környékeket kerültek Stockholmban, nehogy véletlenül Arnaultba fussanak. Csak az ő elítélése és lecsukása után merték újra birtokukba venni ezeket az utcákat, és szabadon járni-kelni.

Hogy látja, lehetnek hasonló kitörésre váró botrányok egyéb nagynevű kulturális intézményeknél? Az elitklub szolgálhat egyfajta katalizátorként?

Mindenképpen arra számítok, hogy Arnault esete és a #MeToo mozgalom eredményeként más ügyek is napvilágra kerülnek. Az elmúlt években átrendeződésnek indultak a hatalmi viszonyok a kulturális világban, és fontos, hogy figyeljük a most formálódó új struktúrákat és dinamikákat.

Az elitklub

Az elitklub

Gustavsson, Matilda
Alexandra Kiadó (A)
2017 novemberében szexuális zaklatási botrány sodorta válságba az irodalmi világot. Az elképesztő történet szálai a Svéd Akadémiára vezettek, ahol az intézmény egyik tagjának férje évtizedeken át zaklatta a nőket.