„A Rákosi-korszakkal más szerző nem foglalkozott korábban…”

Cserhalmi Dániel „civilben” környezetgazdálkodási-agrármérnök, az Állatorvostudományi Egyetemen tanít növénytani tárgyakat. Kamaszkora óta ír, első ÁVH-regénye, a Csengőfrász már a címével is feltűnést keltett a politikai krimik között. Szabadidejét feleségével és két gyermekével tölti, olvas, túrázik, zenél a kollégákkal ‒ és már az újabb regényét tervezgeti. Legújabb, Szibériai csapda című könyve hamarosan az Alexandra Kiadó gondozásában kerül a könyvesboltok polcaira. Cserhalmi Dániel most a Moobius olvasóinak mesél munkásságáról, könyveiről.

Sosem gondoltam, hogy írói pályára lépek, sőt most sem íróként tekintek magamra, lévén ez inkább csak amolyan hobbi. Aztán volt egy pillanat, amikor amolyan dacból, nekiálltam egy regénynek. Ezt az érzést pedig egy csalódás váltotta ki. Az egyik kortárs magyar krimiszerző regényeit olvasva egyre inkább úgy éreztem, valami hiányzik nekem a történetekből. Egyre kevésbé voltam elégedett, és nem azt az olvasmányélményt kaptam, amit az első regényeknél megszoktam. Így gondoltam egy nagyot, és úgy döntöttem, akkor majd írok egyet, ami megfelel a történelmi krimikkel szembeni elvárásaimnak. Így született a Csengőfrász.

Mikor megírtam a kéziratot, levélben megkerestem az említett szerzőt, és bátorkodtam megírni neki a véleményemet. Bár rendkívül diplomatikus voltam, ő ezt mégis sértésnek vette, majd ezt írta:

Mindig érdekelt a történelem, hála Pesti tanár úrnak, aki akkor a Szinyei Merse Pál gimnáziumban tanított. Aztán évekkel később a kezembe került Faludy György Pokolbéli víg napjaim című könyve, aminek elolvasása után sorra vettem a recski táborral kapcsolatos köteteket, és már csak egy lépés volt, hogy eljussak az ÁVH-ról szóló szakirodalomig. És ezen a ponton visszakanyarodhatunk a fenti kortárs krimiszerzőhöz, akinek regényeiben különböző történelmi korszakok jelennek meg, azonban a Rákosi-korszakkal sem ő, sem más szerző nem foglalkozott korábban. Ezért is választottam olyan témát, amiről a többség csak nagyon keveset tud.

Engem leginkább az fogott meg, hogy az ÁVH milyen szisztematikusan építette fel magát, persze szovjet mintára. Azt gondolom, Magyarországon ma nagyon keveset tudunk erről a rendszerről. Bizonyos fogalmak élnek bennünk, mint a fekete autó, a csengőfrász, a koncepciós perek, de valójában nagyon felszínes ismereteink vannak.

A levéltárral 2014-ben kezdődött a kapcsolatom. Egy növényekkel foglalkozó fórumon kerestem meg Cserényi-Zsitnyányi Ildikót, az ÁBTL történészét, mert már az első regényhez is hiteles forrásokra volt szükségem. Sőt, abban sem voltam biztos, hogy az általam kitalált történet egyes elemei vajon a valóságtól teljesen elrugaszkodottak, vagy akár lehet mögöttük realitás. Hamar kiderült, sok mindent kell még elolvasom, hogy valóban hiteles regényt írjak, ezért hamarosan már kutatóként bújtam az aktákat. Az első kézirat több, az ÁBTL-ben dolgozó történész tetszését is elnyerte, köztük Cseh Gergő Bendegúz igazgató úrét, akik sokat segítettek abban, hogy a Csengőfrász, és most a Szibériai csapda is megjelenhessen.

Az első ötéves tervben egyelőre csak ebben a témában szeretnék írni. Persze az ötéves terv csak egy kis kikacsintás az ötvenes évek világa felé, valójában ilyen hosszú időre nem tervezek előre. A Szibériai csapda története az utolsó oldalon lezárul, de már van ötletem arra nézve, hogyan tudok ebből a regényből építkezni. Az új történet csak lazán kapcsolódna a mostanihoz, és önmagában is megállja a helyét. Végül, de nem utolsósorban, ennek is lenne valóságalapja, ami szerintem fontos az ilyen regényeknél.

Cserhalmi Dániel személyes blogja, melyről az interjúban is szó esik, a következő linkre kattintva érhető el: http://www.avhregenyek.hu/