Generációkon átívelő történet az emlékekről, az elmúlt, jelenvaló, plátói, beteljesedett és halált hozó szerelmekről...
A 21 éves Justine két dolgot szeret az életben: a zenét és a hatvan év feletti embereket. Nagyszüleivel és testvérként szeretett unokatestvérével él együtt, akivel egyszerre jutottak árvaságra, amikor 17 évvel ezelőtt a szüleik autóbalesetet szenvedtek. A fiatal lány egy idősek otthonában dolgozik segédápolónőként, és imádja hallgatni a lakók történeteit. Különösen mélyen kötődik a 93 éves Hélène-hez, a 19-es szoba lakójához, aki egész nap az ablak mellett ül, saját meggyőződése szerint a tengerparton, és várja a férjét és a kislányát, hogy kijöjjenek a vízből. Justine egy kék füzetbe kezdi írni Hélène és Lucien szerelmének történetét: a fiú, aki családi halmozódás miatt meg van róla győződve, hogy meg fog vakulni, és a betűket helyesen összeolvasni képtelen lány közötti első kapocs a templom hűvösében, az ujjaikkal közösen olvasott, Braille-írással írt könyv. A különleges szerelmet a háború, árulás, deportálás mellett a távolság, a fogságból hazatérő Lucien összetört teste-lelke és amnéziája is próbára teszi. És miközben Justine kék füzetében Hélène élettörténete magával ragadó regénnyé válik, Justine-nek meg kell küzdenie családja több mint másfél évtizeden át elhallgatott szörnyű titkával is.
Lehet-e újratanulni egy szerelmet? Lehet-e mentség a szenvedély a legsúlyosabb árulásra? Megtaníthat-e mások szerelmi története arra, hogy hogyan kell szeretni?
A kivételes elbeszélői képességgel rendelkező Valérie Perrin első regényében olyan finoman fonja össze a két fő történetszálat, hogy az önmagukban is rendkívül poétikus történetek egymást erősítve teszik sokáig emlékezetessé a könyvet.
Valérie Perrin 1967-ben született, A vasárnap koldusaival (Les oubliés du dimanche, 2015) robbant be a francia irodalmi életbe. 13 irodalmi díjat nyert el vele, köztük a legjobb első regénynek járó Chambéry-díjat, a Chronos-díjat és a francia könyvesek díját. Irodalmi munkássága előtt fotósként dolgozott, majd 2006-ban találkozott a világhírű filmrendezővel, Claude Lelouchsal, akivel azóta egy párt alkot, és nemcsak filmforgatásokon dolgozik fotósként, de egy ideje besegít a forgatókönyvírásba is.
Második könyvét, a Másodvirágzás (Changer l’eau des fleurs, 2018) című regényt 26 nyelvre fordították le, és csak Franciaországban több mint egymillió példányban kelt el. A Másodvirágzás 2022-es hazai megjelenésétől kezdve egészen a mai napig előkelő helyen szerepel a bolti toplistákon, minden nemzetközi listán 90% fölötti (sőt, legtöbb esetben 95% fölötti) olvasói értékelést gyűjtött be, a Bookline Könyvklub olvasói pedig többször is a legjobb olvasásélményeik között említették.
„Minden elolvasott történet adhat valamit. Mosolyt, jobb kedvet, szép perceket, gondolatokat, életet, utazást, internetmentességet, könnyeket. Bármit. Most a könnyeimmel küzdök, hogy van még életem.”
Olvasói vélemény, Bookline Könyvklub
„Annyira csodaszép, és tele van érzelmekkel. Nem lehet nem szeretni.”
Olvasói vélemény, NIOK
„2022 egyik legjobb könyve.”
shadowhunter1975, Moly.hu