„Eposzba illő élete során a királynő mindvégig úgy játszotta szerepét, mint egy színészóriás – az egyetlen ember, akivel kapcsolatban valóban el lehet mondani, hogy színpada az egész világ.” (Sally Bedell Smith: Erzsébet, a királynő)
„A világ összes filmese felforgathatná az egész földgolyót, akkor se találnának senkit, akire így ráillik ez a szerep.” (Winston Churchill in: Andrew Roberts: Churchill I–II. – Kéz a kézben a sorssal)
96 éves korában elhunyt II. Erzsébet királynő, az Egyesült Királyság és a nemzetközösségi királyságok uralkodója, valamint a Nemzetközösség és az anglikán egyház feje. A királynőt négy gyermeke (Károly, Anna, András és Eduárd), nyolc unokája és tizenkettő dédunokája, valamint a teljes brit nemzet gyászolja.
II. Erzsébet 2022 februárjában ünnepelte megkoronázásának 70. évfordulóját, így jogosan viseli a brit történelem leghosszabb ideig hivatalban lévő uralkodója címet, valamint 2015 óta, a szaúd-arábiai király halálával ő lett a világ legidősebb uralkodója is. A királynő a hosszú évtizedek alatt mindig törekedett arra, hogy eleget tegyen a folyamatosan változó közvélemény igényeinek, miközben természetesen megőrizte a koronához kapcsolódó hagyományokat, tradíciókat is.
Nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy népe ne egy távoli idegenként tekintsen rá, hanem közel érezzék magukhoz, ezért gyakran tett városi sétákat, melyek alkalmával az embereknek lehetősége volt akár beszélgetni is vele. Feltűnő, dekoratív kalapok, egyszínű ruházat – a királynő jól ismert öltözéke mindig lehetővé tette, hogy kiemelkedjen a tömegből.
II. Erzsébet több mint hetvenéves uralkodása és példamutatása számos könyvet ihletett, így nem is emlékezhetnénk rá méltóbb módon, mint azok szavaival, akik a legtöbb időt töltötték az uralkodói szerep mögött rejtőző ember megismerésével.
„II. Erzsébetnek rendkívülinek kell lennie, ugyanakkor alattvalói elvárják, hogy mindeközben emberi maradjon – ha nem is éppen átlagember. Uralkodóként végig azon fáradozott, hogy mindkét követelménynek megfeleljen.”
„A királynő mindig tudatában volt annak, hogy még ha nőként érez is fájdalmat és meghatottságot, uralkodóként mindig takarékosan kell bánni velük. […] Akárcsak Thatcherben, a királynőben is volt vas: vasfegyelem, hogy mindig olyan királyi legyen, ahogyan tanították. Olyan életre volt ítélve, amelyben fenn kellett tartania ezt a királyságot.”
„Erzsébet és Fülöp házassága nem egy dinasztikus megállapodás volt, nem egy másik hatalommal megkötött szövetség záloga, mint oly sok királyi frigy a történelemben. Igazi szerelem volt köztük, amely a kölcsönös vonzódás és hűség alapjaira épült.”
„Miriam nem számított rá, hogy Erzsébet hercegnő ennyire gyönyörű lesz: a mosolya elbűvölő volt, szép szeme boldogan csillogott. A királyba karolt, és a királyné is megjelent.”