Már csak napok kérdése, hogy végre láthassuk A láthatatlan fényt a Netflixen!
Megfilmesítés
November 2-a, egy őszi csütörtöki este mi másra is lehetne alkalmasabb, mint egy bekuckózós filmnézés, amelyhez az izgalmat az aznap megjelenő minisorozat, A láthatatlan fény szolgáltatja. A sorozat, melynek beharangozóját már korábban ismertettük a Moobius magazinban, Anthony Doerr azonos című könyvét eleveníti meg.
„Ha egy könyv sikere abban mérhető, hogy mennyire képes megmozgatni az olvasót, és hány emlékezetes karaktere van, akkor a Pulitzer-díjas Doerr regénye mindkét tekintetben diadalmaskodik. Meggyőzi az olvasót… arról, hogy a háború – reményvesztettsége, kegyetlensége és gyötrelmes erkölcsi döntései ellenére – nem tagadhatja meg a világ örömeit.”
(Publishers Weekly)
A Pulitzer-díjat elnyert könyv a II. világháború viszontagságait jeleníti meg, melynek embertelensége mégis egy emberséges és gyengéd narratíván keresztül bontakozik ki. A párhuzamosan futó két cselekményszál egyike Marie-Laure LeBlanc és apja történetébe avat be. A náci megszállás előtti években Marie-Laure apja a párizsi Természettudományi Múzeumban dolgozik, miközben világtalan lánya számára készít makettet Párizsról, a fény városáról, hogy segítse őt a tájékozódásban. Miután a nácik megszállják a várost, kénytelenek nagybátyjukhoz, Saint-Malóba menekülni, ugyanis egy felbecsülhetetlen értékű gyémánt van a tulajdonukban, amelyet a német erők rögeszmésen próbálnak megkaparintani. A másik cselekményszál Werner Pfenninggel ismertet meg, aki egy árvaházban él, és különös tehetsége van a rádiójelek befogásához. Tehetségére a németek is felfigyelnek, akik kihasználva ezt náci iskolába küldik. Így Wernernek mindössze 14 évesen szembesülnie kell a német hatalom borzalmaival, a szenvedéssel és a testi-lelki erő teljes mértékű kiaknázásával. A két fiatal sorsa egy rádióadás következtében fonódik össze, amelyet a lány tiltás ellenére közvetít a háború alatt, így a fiú feladata lesz őt megtalálni és megölni. Ám a történetük nem ettől válik eggyé, hanem a mindkettőjük lelkében munkáló jóakarat és emberség következtében, amelynek bizony híján van a korabeli felső hatalom.
„Lenyűgözően elbeszélve, gyönyörűen megírva… A háttértörténet minden egyes darabkája olyan információkat tár fel, amelyek jelentőséggel töltik meg a kibontakozó elbeszélést, míg végül a cselekmény kincsesládája kinyílik, hogy felfedje a benne rejtőző kincset.”
(The Washington Post)
A filmes adaptáció ezt a tanulságos és érzelmekkel teli történetet vetíti vászonra, amely hiteles módon kívánja ábrázolni a II. világháború bombázásai által keltett félelmet, reményt és összetartást. Mindezek középpontjában egy vak lány rádiójelek segítségével próbál találkozni az apjával, miközben valószínűtlennek tűnő barátságot köt egy náci katonával. A négy részből álló sorozat Shawn Levy rendezésében valósult meg, akihez olyan ismert filmek kötődnek, mint a Stranger Things, illetve az Éjszaka a múzeumban. A láthatatlan fény romos utcái és épületei is ismerősek lehetnek a magyar néző számára, ugyanis számos epizódot Magyarországon forgatott a stáb. Feltűnik a Múzeumkert mögött található egykori Festetics Palota, a soponyai Zichy-kastély, a Keleti pályaudvar és az egykori Tőzsdepalota a Szabadság téren. Ám nem csak a helyszínek lehetnek számunkra ismertek. A Marie-Laure édesapját, Danielt alakító színész nem más, mint Mark Ruffalo, aki a népszerű Bosszúállókban szerepelt; Daniel bátyja, Etienne szerepében pedig a Dr. House jól ismert fő karakterét megformáló Hugh Laurie látható. A főszereplő, Marie-Laure alakját Aria Mia Loberti testesíti meg, aki a való életben is látássérült, Wernert pedig a korábban a Dark című sorozatban játszó Louis Hoffmann kelti életre.
A láthatatlan fény
Alexandra Kiadó (A), 2022.03.30.
Anthony Doerr lírai szépségű regénye két kamasz gyermek egymásba fonódó sorsán keresztül mutatja be a II. világháború embertelen poklát, a látható sötétséget, amelyből a szilánkokra tört, halványan pislogó humánum mutatja az egyedüli kiutat: a láthatatlan fényt.
„Néha egy regény nem pusztán közvetít. Elmerít, magával ragad, a szavak közé zár, egészen a végéig, amikor is pislogva ráeszmélsz, hogy van egy világ a lapokon túl is. A láthatatlan fény egy ilyen könyv… Élénk, megrendítő, finoman gyönyörű. Az idő és a hely gondos felépítése ellenére (amely annyira eleven, hogy az embert magával ragadja), ez nem a történelem története; ez a történelmet megélő emberek története.”
(Historical Novel Society)
