Everley és Dylan története igazán magával ragadott. Könnyed, cuki, ahol kell vicces, romantikus történetet kaptam. Pont úgy ahogy azt a Winterville sorozat második részétől vártam.

Már az első oldal után tudtam, hogy ez az a fajta téli romantikus történet, amitől az ember lelke tényleg kicsit felmelegszik. Winterville havas utcái, a csendes, ünnepi atmoszféra olyan könnyedén magával sodor, hogy az olvasó szinte észre sem veszi, mikor csöppen bele a városka bájos világába.
A főszereplők kapcsolata nem egy hirtelen fellobbanó, túlhúzott románc, hanem lassan, finoman kibontakozó érzelmi játék. Épp attól lesz hiteles és szerethető, hogy nem próbál túl nagyot mondani: van benne vibrálás, humor és egy olyan megfoghatatlan kémia, ami miatt akarva-akaratlanul is szurkolsz nekik.
A mellékszereplők hozzák azt a tipikus, melegszívű kisvárosi hangulatot, amitől az egész történet otthonossá válik. Mindenki hozzátesz valamit, legyen szó kedves, vicces vagy épp kissé bogaras figurákról, és ettől Winterville tényleg életre kel.
Ami nekem a legjobban tetszett, hogy olvasás közben teljesen kiszakított a hétköznapokból, igazi komfortolvasmány. Nem akar drámai lenni, nem akar többnek tűnni, mint amilyen: egy bájos, szerethető téli történet, ami megmosolyogtat, feltölt és ad egy kis nyugalmat a rohanásban.
Ha szükséged van egy könyvre, ami visszahozza a tél meghittségét, átölel egy bögre forró ital melegségével, és néhány órára elhiteti veled, hogy a világ lehet puhább és barátságosabb, akkor Winterville-ben a helyed.