Imádtam ezt a könyvet! Eleve közel állnak hozzám a kisvárosban játszódó történetek, de ez a regény minden várakozásomat felülmúlta. A cselekmény szívhez szóló és végig magával ragadott.
Különösen megkedveltem Cayenne karakterét, aki már hosszú évek óta titkon szerelmes a szomszéd fiúba, és tanítónőként dolgozik a helyi iskolában, ahogyan Colet is, bár néha voltak fenntartásaim vele kapcsolatosan.
A mellékszereplők is nagyon szimpatikusak voltak, főként Blair.
A történet érzékletesen mutatja be az apaság kihívásait, valamint azt, milyen nehézségekkel és szépségekkel jár egy kisgyermek egyedüli nevelése.
Imádtam a csipkelődéseket, a vicces szituációkat, és azt, hogy a szerelem mellett tényleg volt tér a fejlődésre is, mindkét oldalról.
Külön öröm volt számomra, hogy a könyv végén néhány recept is helyet kapott, eddig nem igazán találkoztam ilyen dolgokkal a könyvekben.
És bár tudom, hogy nem ez a legfontosabb egy könyvben de én oda-vissza vagyok ezért a borítóért!
Ha szereted a mélyebb, mégis szórakoztató és szívmelengető, kisvárosi románcokat, mindenképp olvasd el ezt!♡

Az első rész után alig vártam, hogy visszatérjek Bellamy Creekbe, viszont ez a lelkesedés hamar abbamaradt.
Nem éreztem azt a tüzet, azt a lendület a szereplők között, amit az első részben. Sótlan volt az egész.
Esküszöm, hogy egy ideig sokkal, de sokkal jobban érdekelt, hogy vajon a Bianca és Enzo összejönnek-e (remélem igen), mint Cheyenne és Cole kapcsolata.
Sajnos a férfi, amilyen szimpatikus volt legutóbb itt nem kedveltem meg, pedig vicces és humoros férfi, ráadásul rendőr… emellett pedig csodálatos apa. Borzasztó tragédiát élt át korábban, ami most is kihat rá, akármennyire is nem szeretné elismerni. Egy sérült, de mégis ölelgetni való mackó és semmi… én sajnálom a legjobban.
Az írónő a szorongást, a depressziót (?) próbálta a karakterén keresztül bemutatni, de ezt sem éreztem túl erősnek. A problémákra nagy hangsúlyt fektetett, de a megoldásra szerintem keveset.
Cheyenne végtelenül aranyos és szimpatikus karakter, de ennyiben ki is merült. Egysíkúnak éreztem.
A kotnyeles anyák egy-egy megnyilvánulás is nagyon tetszett, de egyértelműen Mariah lett a kedvenc mellékszereplőm.
A kémia, a szenvedély nagyon jól érződött a főszereplők között. A cselekmény kicsit lassan indul be, majd hatalmas fordulaton pörgött pár fejezeten keresztül, aztán ismét leeresztett, majd a végét is összecsapott lesz...
Összességében csalódott vagyok ezzel a résszel kapcsolatban, sokkal többet vártam tőle, de ez nem vette el a kedvemet a folytatástól.