Igyekeztem nem ugyanazt várni a könyvtől, amit a Sóvárgás sorozattól, így a folyamatos összehasonlítgatások nélküli tiszta lapot adtam neki.
A dark-os gimnáziumi hangulat nagyon tetszett, az az alapötlet, hogy természetfeletti srácoknak legen egy terápiás hely, ahol az erejüket elfojtva, biztonságban nőhessenek fel, miközben dühkezelési tréningeket és motivációs előadásokat építenek a hétköznapjaikba.. szórakoztató! 
A főszereplő lány rendkívül pozitív személyiség, meglepő módon mantikór, amit eddig csak a rossz oldalhoz párosítottam, pedig menők is lehetnek. Szegény lány beleszületett az iskola (börtön)-sziget szigorúságába, így nem tud bánni az állati oldalával, de majd csak belejön (a végére egyre jobb lett).
Clementine családja, a Calder család több generáció óta vezeti és működteti a sulit, így számára is ki van jelölve ez az út.. természetesen nem ért egyet vele. És ez még csak a kiinduló szituáció, a bonyodalmakhoz pár gengszter tündér, egy álomherceg és egy vihar kell...Mire minden kiderül, már el is repült 550 oldal.
Nekem tetszett, mert tele volt kortárs poénnal, érződött, hogy egy élettel teli, semmiképp nem depressziós nő írja, aki igyekszik megnevettetni az olvasóit.  

Mivel a sorozatot még nem láttam ezért izgatottan álltam neki, mivel nem tudtam mit fog nyújtani de azt kell mondjam, hogy tetszett!
Volt ebben a sztoriban minden. Gyilkolás, titkok, barátság, szerelem, egy kis dráma. Abszolút meghozta a kedvem a sorozathoz a könyv hiába nem fog így már cselekményében újat mutatni.
Ajánlom azoknak, akik már látták a sorit és hiányzik nekik Wednesday, de akkor is ajánlom ha még nem láttad a sorit de megszeretnéd ismerni a történetet!