A Pacsirták oltalma egy ragyogó, monumentális, magával ragadó fantasytörténet. Devney Perry ezúttal kilép a romantikus történetek világából, és egy lenyűgözően részletgazdag, veszélyekkel teli univerzumot tár elénk.
Calandra földjén az emberek nemcsak egymással, hanem az ősi istenek által teremtett, félelmetes lényekkel is küzdenek a túlélésért. A királyságok törékeny szövetségét a „Pacsirták oltalma” tartja fenn, ahol politikai házasságok biztosítják a békét, vagy annak illúzióját.
Odessa, a fiatal hercegnő azonban nem erre a sorsra készült. Amikor váratlanul a nővére helyére kell lépnie, egy idegen világba csöppen, ahol intrikák, titkok és halálos veszélyek várják. Egyetlen kapaszkodója egy titokzatos Oltalmazó, aki egyszerre jelent fenyegetést és védelmet.
A regény erőssége a gazdag világépítés, a különleges lényekkel benépesített környezet és a folyamatos feszültség. Ehhez társul egy lassan kibontakozó, mégis erőteljes érzelmi szál, amely tökéletes egyensúlyt teremt akció és romantika között.
Egy sodró lendületű, lebilincselő fantasy, amely után garantáltan a folytatást fogod várni.

A végére értem ennek a nem éppen rövid történetnek és őszintén nem emlékszem, mikor szippantott be ennyire fantasy utoljára. Már az első oldalaktól ott volt bennem az a furcsa érzés, hogy valami nincs rendben és végig azt éreztem, hogy a látszat mögött sokkal több titok húzódik, mint amit elsőre sejteni lehet.
Korábban már találkoztam az írónő romantikus regényeivel, amiket nagyon szerettem, de ez a könyv teljesen más irányba ment. Ha esetleg nem feltétlenül rajongsz a kisvárosi szerelmes történetekért, akkor külön jó hír, hogy itt egészen más szintű történetvezetést kapunk. A világ részletei lenyűgözőek, a szereplők árnyaltak, és annyi rejtély bukkan fel benne, hogy folyamatosan találgattam, mi fog történni.
Még amikor azt hittem, hogy sikerült előre kitalálnom egy-egy fordulatot, akkor is tudott újat mutatni és a végére teljesen megérte minden ráfordított perc. Bár nem rohant fejvesztve a cselekmény, kifejezetten élveztem ezt a lassabb, feszültséggel teli kibontakozást, és azt az érzést, hogy szinte minden szereplő tartogat valamilyen titkot.