⭐️ 5/5 ⭐️
Atyaég, még mindig nem tudom összeszedni magam a *Perzselő sötétség* után. Ez a könyv konkrétan beszippantott, és nem eresztett egészen az utolsó oldalig. Chloe C. Penaranda valahogy még magasabbra tette a lécet, mint az előző részben, én pedig teljesen elvesztem Solanis világában.
Astraea karakterét egyszerűen imádtam. Annyira összetett, törékeny és közben elképesztően erős, hogy minden egyes fejezetében drukkoltam neki. Az emlékeinek felkutatása és a saját identitásával vívott harca nagyon érzelmessé tette a történetet. Nyte pedig… hát, Nyte az a karakter, akit lehetetlen nem szeretni. Morálisan szürke, veszélyes, titokzatos, de közben minden jelenetében ott van az a mélység, amitől az ember csak még többet akar belőle. A kettőjük közötti dinamika egyszerűen parázslik, és minden közös jelenetük tele van feszültséggel.
A történet végig izgalmas volt, folyamatosan érkeztek a fordulatok, a politikai játszmák, a múlt titkai és a közelgő katasztrófa árnyéka pedig remekül építették a hangulatot. Imádtam, hogy nemcsak a romantika kapott hangsúlyt, hanem a világépítés és a karakterek fejlődése is. A sötét fantasy elemek, a vámpírok, a tündérek és az égi lények keveredése pedig tökéletesen működött.
És az a vége?! Komolyan mondom, csak ültem és bámultam magam elé, miközben próbáltam feldolgozni, mi történt. Egyszerre fájt, szorította össze a szívemet és hagyott teljesen függővé. Most pedig itt vagyok, és kétségbeesetten várom a folytatást. 💔✨
Ha szereted az érzelmekkel teli, sötét hangulatú romantasykat erős karakterekkel és lassan izzó románccal, ezt a könyvet kötelező elolvasnod. 😍📚

Ugyanott folytatódik a cselekmény, ahol az előző abbamaradt. De, míg az első pörgős volt, addig ez szép lassú tempójú volt. Rengetek minden történt, amikből semmi nem volt felesleges. Minden apró mozzanat vagy cselekedetnek súlya és fontossága volt.
Az első részben inkább Astreae és Nyte közötti vonzalom kialakulásán volt a hangsúly, most inkább a többi szereplővel kötött barátságokon, kapcsolatokon volt a, de azért a két főszereplő között is elmélyültek jobban a dolgok… 🤫 a kémia kettejük között…lángoltak a lapok.🔥🔥🔥
A lány csodálatos barátságokra lel és közben megtanulja azt, hogy kikben lehet bízni és kikben nem. Tovább bonyolódott a sorsa, ahogy megismeri (megismerhetjük) az emlékeit.
Nyte-ért fájt a szívem. A megtestesül antihős, a morálisan szürke shadow daddy. Csodás volt azt látni, ahogy ez a zárkózott, megtört ember megnyílt a többiek felé és új barátságokat köt, valamint felvállalja az érzéseit.
De azért Éjhalálként még mindig jobban tetszik.🫣🔥
A vége… kicsinált. A kötet egésze egy szívfacsaró és tragikus szerelmi történet, ami újra meg újra összetöri az ember szívét.