Egy angol kisváros mellett álló ház áll a történet középpontjában: a Morgate ház. Egy ház, ami az elárvult gyerekek otthona lesz. Egy ház, ahol a körülmények erősen megkérdőjelezhetőek. Egy ház, amelyről mindenki tud, és mégis elfordítja a fejét, nem foglalkozik a gyerekek rossz körülményeivel.
1975: Egy fiatal lány meghalt a ház mögötti szirtről lehuzanva.
1985: Egy fiatal lány eltűnik és sosem kerül elő.
2015: Találnak egy holttestet a város erdős területein.
Vajon a három eset összekapcsolódik egymással? És ha igen, milyen szörnyű titkokat rejt a múlt a két lány sorsával kapcsolatban? Kiderülhet az igazság ennyire év távlatából?
Lassan induló történet, melynek mélyen ott lappang a fájdalom. Egy történet, mely során tudod, hogy több generáció sorsát, történetét befolyásolják a múlt sebei, eseményei.
Több idő síkon játszódik, egyszerre láthatjuk a több esemény szál kibontakozását, míg az utolsó oldalakon össze nem kapcsolódnak, és minden esemény, múltbeli fájdalom ki nem derül, mi történt igazából.
Nekem a történet elején volt egy tippem, ki állhatott az események mögött, bár nem akartam elhinni, hogy tényleg ő volt. Végig reménykedtem, hogy tévedek, ahogy a könyvben szereplő hangulat is erről árulkodott, hogy a remény mindig ott van, nem szabad feladni.
A könyv megmutatja, mennyire nehéz szembenézni a múlttal, mennyi fájdalmat rejthet, és hogy hosszú évekkel később is hatással lehet a következő generációk életére. És mennyi fájdalmat okozhat a jelenben, amikor fény derül az igazságra, a titkokra. Nem könnyű olvasmány, a mélyben lappangó fájdalom, a titkok súlya és a rejtőzködő remény mélyen hat ránk olvasás közben, érezzük, milyen hatással lehet az igazság.

Ez az a fajta történet, ami lassan indul, de közben egyre mélyebbre húz. Több idősíkon fut, és ahogy szépen összeáll a kép, egyre jobban érzed, hogy itt valami nagyon nincs rendben… és valami nagyon fáj. Dühítő volt, hogy mindenki tudta, milyen körülmények között élnek a Morgate Házban a kislányok, éheznek, elhanyagolják őket, mégsem tett senki semmit. Amikor pedig bekövetkeztek az eltűnések, szinte csak megrántották a vállukat és lezárták az ügyet…
Ami engem igazán megfogott, az az egész történet mögött húzódó feszültség és szomorúság. Az, ahogyan a múlt titkai hatással vannak a jelenre, és hogy mennyire nehéz néha szembenézni azzal, ami régen történt. Nem egy könnyed olvasmány, de pont ezért ennyire erős.
Nagyon szeretem, amikor egy könyv nem csak mesél, hanem éreztet is, itt konkrétan voltak részek, amiknél meg kellett állnom egy kicsit, mert egyszerűen túl sok volt egyszerre.
Arra, hogy ki volt a gyilkos, aránylag hamar rá lehet jönni, viszont olyan hangulatot áraszt a könyv, hogy még akkor is reménykedsz mikor teljesen nyilvánvaló hogyan végződik.
Nekem idei év egyik kedvence lett ez a regény.