Bevallom, általában nem vagyok oda a sok szereplős történetekért, könnyen elveszítem a fonalat és nehezen kapcsolódom a karakterekhez. De Emily Gunnis regénye most teljesen meglepett – a szó legjobb értelmében. Már az első oldalakon éreztem, hogy ezt a könyvet nem fogom csak úgy félretenni.
A cselekmény rétegenként tárul fel, mégsem volt zavaros vagy túlzsúfolt. A különböző idősíkok – a hatvanas évek és a jelen – jól kiegészítik egymást, és a két eltűnt kislány története végig fenntartotta az érdeklődésemet. Folyamatosan azt éreztem, hogy kell tudnom, mi történt, még akkor is, ha közben egyre sötétebb és fájdalmasabb titkok derülnek ki.
A bába titka nemcsak izgalmas, hanem érzelmileg is megérintett. A családi örökség, a rejtélyek és a mélyen gyökerező traumák mind úgy jelentek meg, hogy végig éreztem: fontos dolgokról olvasok.
Ha szereted az érzelmekkel átszőtt, rejtélyes családi történeteket, és nem riadsz vissza a múlt sötétebb oldalától sem, akkor ezt a könyvet nagyon tudom ajánlani. Engem meglepett és megérintett.Biztosan olvasok még a szerzőtől.