Két idősík, egy elfeledett múlt, és egy építész, aki örököl valamit, amit talán nem is akart – de muszáj szembenéznie vele. A Freiberg-villa öröksége nem csak egy ház története, hanem azé a kisfiúé is, akinek a nyoma elveszett 1943-ban, és akinek emléke végigkíséri a jelen eseményeit is.
Nem sokkol, hanem fokozatosan emészt. A szerző nem elrettent, hanem elgondolkodtat – és pont ettől működik ennyire.
Ajánlom mindenkinek, aki nemcsak olvasni szeretne egy történetet, hanem érezni is.

A II. világháború brutális, eseménydús időszakában játszódó regény összekapcsolódik napjaink történéseivel, amelyek alapvető helyszíne azonos - a tekintélyt parancsoló dél-tiroli Freiberg-villa. 1943-ban lakói a gazdag és befolyásos német-olasz házaspár és kislányuk, Kiki, akik befogadják a háborúban elárvult testvérpárt, az ártatlan és kiszolgáltatott Emmát és Benjamint. A villában vendégeskedő befolyásos náci orvos felfigyelt a néma, de zseniálisan rajzoló kisfiúra, aki egy partyt követően eltűnik.
Napjainkban Kiki már idős dáma, aki megbízza az építész Bess-t a villa ódon épületének restaurálására. Zökkenőmentesnek nem mondható együttműködésüknek azonban Kiki váratlanul véget vet. Kis idő múlva az ügyvédje tájékoztatja Bess-t az idős asszony haláláról, aki végrendeletében mégis őt kére fel a Freiberg-villa hagyatékának gondozására. Ennek része egy tiszti gyűrű, amit egy bizonyos Emma és Benjamin Fliri részére kell eljuttatnia. 
Bess lázas nyomozásba kezd, és végül egy egykori Aktion T4 központban bukkan Benjamin nyomára, ahol a náci eugenikai műveletek és gyermekkísérletek zajlottak. 
Megrázó, megható történet a bűnökről, a bűnbocsánatról és az újrakezdésről.