Két idősík, egy elfeledett múlt, és egy építész, aki örököl valamit, amit talán nem is akart – de muszáj szembenéznie vele. A Freiberg-villa öröksége nem csak egy ház története, hanem azé a kisfiúé is, akinek a nyoma elveszett 1943-ban, és akinek emléke végigkíséri a jelen eseményeit is.
Nem sokkol, hanem fokozatosan emészt. A szerző nem elrettent, hanem elgondolkodtat – és pont ettől működik ennyire.
Ajánlom mindenkinek, aki nemcsak olvasni szeretne egy történetet, hanem érezni is.