,,Annyira igyekezett, hogy valaki mássá válhasson, önmaga boldogabb és felszabadultabb változata akart lenni. Nem sikerült.‘’
💧 Ha érdekelnek a kevésbé mainstream kultúrák, az önmegvalósítást és önazonosságot különböző helyszíneken és korokban kereső, érdekes sorsú és a maguk módján végtelenül bölcs, ismerőseiknek és nekünk, olvasóknak is utaz mutató karakterek… akkor valószínűleg nem ez lesz az első Shafak-könyv, amit olvasol!
💧💧 Amennyiben mégis, engedd meg, hogy átnyújtsam meghívódat letűnt történelmi korokba, az 1800-as évek Londonjába és Mezopotámia ókori világába, egykori területen zajló jelenlegi helyezetekbe, a szépen kurált, óriási múzeumok háttérmunkálataiba.
💧💧💧A kötetben sok sors, nép, vágy és eszmény fonódik egybe, csorog ugyanabba a két folyóba a víz és az idő körforgását szemléltetve, és egészen más szempontból, sőt, szempontokból nézhetünk rá a Gilgames-eposzra. Lassan hömpölygő, emlékőrző víztömeg ez a könyv, amelyben igazán megéri elmerülni.

Ez a regény egy érzéki, ugyanakkor megrendítő történet a családi titkokról, az identitás kereséséről és a történelem kibeszéletlen traumáiról. A regény középpontjában két fiatal nő áll: Asya, a tizenkilenc éves török lány, akit a családja csak „fattyúnak” nevez, valamint Armanoush, az örmény származású amerikai lány, aki Isztambulba érkezik, hogy felkutassa gyökereit. Kettejük találkozása két család múltját fonja össze, és felszínre hozza azokat a történelmi sebeket, amelyeket generációk óta igyekeznek elhallgatni: az örmény népirtás emlékét és annak következményeit.
A legelső benyomásom a könyv iránt, az volt hogy ez nagyon nem az én zsánerem.
Őszintén megmondva amikor megláttam a címkéket és rájöttem, hogy minden is benne van amit kerülni próbálok egy könyvben, bevallom kicsit megijedtem.
És mint az kiderült sajnos ez a könyv tényleg nem nekem íródott, de érdekes volt valami újszerűt olvasni!
A történet gyönyörűen lett megírva, Shafak különleges, érzéki stílusban vezeti végig az olvasót Isztambul utcáin és a Kazanci család otthonán, ahol a mindennapokat erős, színes nőalakok uralják. A történet fejezetei egy hagyományos török édesség, az ashure hozzávalóival vannak megjelölve, így a regény szinte ízekben, illatokban és hangulatokban bontakozik ki.
Elsősorban azoknak ajánlanám, akik szeretik a mélyebb családregényeket és érdeklődnek a regényben felmerűlő témák iránt!