A hétszeres Aranykönyv-díjas és kétszeres Az Év Könyve-díjas Leiner Laura kétségtelenül hazánk legolvasottabb ifjúsági írója. A töretlen népszerűségű Szent Johanna gimi, a Bexi-sorozat, az Iskolák versenye-trilógiák és más bestsellerek után legújabb könyvében a fiatalok jellemző útkeresése játszik központi szerepet. A 40 nyári nap április végén került a könyvesboltok polcaira, és máris rengeteg olvasó szívét rabolta el különleges helyszínével, inspiráló történetével, és persze a felejthetetlen szerelmi szállal – többek között a Moobius toplistáját is hetek óta vezeti.
Leiner Laurával a 40 nyári nap megjelenése kapcsán beszélgettünk az írás folyamatáról, a könyv különlegességéről – és a bestsellerszerző még könyvtippeket is adott a Moobius olvasóinak!
18 éves koromban írtam az első regényemet (Remek!), ami után folyamatosan dolgoztam a további könyveimen, bár akkor még mindig nem voltam biztos abban, hogy ez lesz a pályám, és esetleg nem valami filmes vonal. Azt hiszem, a Szent Johanna gimi megjelenésekor lettem igazán tudatában annak, hogy mindenképpen regényíró maradok egy darabig. Vagy esetleg örökre. :)
Szerintem nagyon fontos, hogy a kamaszok, és a kamaszok gondjai nagyjából minden korszakban ugyanazok, maximum a körülöttük lévő világ változik nagyon sokat; az, hogy ők milyenek, mi érdekli és érinti őket, az szinte állandó. Én általában csak erre figyelek, és arra, hogy egy itt és most játszódó könyvben a körülöttük lévő világ is stimmeljen. Technológiailag, főleg.
Egy-egy könyvem hangulata általában már akkor kialakul bennem, amikor még csak elképzelem a történetet, és kitalálom a karaktereket. Ilyenkor rögtön látom, hogy milyenek, viccesek, vidámak, esetleg szomorúak vagy útkeresők. Jellemzően ekkor dől el, hogy milyen lesz a könyv.
Igyekszem hétköznapi helyzeteket és szituációkat megfogni, legyen az jó, vagy akár rossz, és annak a feldolgozását a szereplők életébe helyezni. Ez mindig nagyon fontos része és üzenete a könyveimnek.
Nem, rendszerint semmit nem viszek bele a könyveimbe a való életemből, maximum egy-egy élethelyzethez kapcsolódó gondolataimat, vagy olyan, főként negatív eseményen alapuló tapasztalatomat, ami, úgy gondolom, illik a karakter gondolatvilágához és hangulatához. Ezenkívül semmit nem szoktam a saját életemből mintázni, a történeteim teljesen kitaláltak. :)
Igen, mindig tudom előre, hogy az adott történetet sorozatnak vagy egyrészes könyvnek szánom, maximum a hosszát szoktam egy kicsit félrenézni. (Mint a Szent Johanna, vagy éppen a 40 nyári nap esetében, ami sokkal hosszabb lett, mint terveztem.) Mindkettőt nagyon szeretem írni, sorozatot és egyrészest is, és mindkettőnek megvan a saját pozitív és negatív oldala. A többrészeshez nagy fegyelem kell, hogy több köteten át kitartson az ember egy adott történet és szereplők mellett, viszont mivel sokkal több ideig vannak velem, nagyobb a kötődés is. Az egyrészesben pedig pont az a jó, hogy hatalmas szabadságot ad, és mivel már szinte az elején látni a végét, sokkal inkább örömírás és stresszmentes munka, mint egy sorozat. :)
A Szent Johanna gimi kivételével (ami a szereplők 14 éves korában kezdődik), szinte minden könyvem szereplői három életkorra oszthatók. Vannak a 17 év körüliek (Bábel, Bexi, IOV-ok), a 19 év körüliek (40 nyári nap, Remek 1–2., Mindig karácsony, Akkor szakítsunk), és a 20 pluszosok (Random, Közhelyek). Így a 40 nyári nap nem annyira a szereplő életkora, inkább a könyv műfaja miatt tér el, mert szerintem, én legalábbis úgy gondolok rá, hogy coming of age/felnőtté válás kategóriájú történet, és mindig is szerettem volna egy ilyet írni. :)
Az állatpark ötlete, hogy ott játszódjon egy történetem, már régóta megvolt, mert szerintem egy nagyon különleges, és saját atmoszférával bíró helyszín; olyan, amihez mindenkinek van valamilyen emléke és kötődése. A térképet eredetileg csak magamnak készítettem, miután kitaláltam a parkot, hogy írás közben könnyen tudjam az útvonalakat és a helyszíneket ellenőrizni; végül, amikor kész lettem a kézirattal, úgy éreztem, fontos lehet, hogy az olvasók is lássák, és tudják nézegetni olvasás közben, így az eredeti tervem alapján elkészítettük a borító stílusához igazodó változatot, az került az első fülre.
:) Szakó a „nyugodtabb”, kevésbé, vagyis inkább egyáltalán nem balhés LL fiúk táborát erősíti. Személy szerint hatalmas kedvencem, és biztos, hogy a 19 éves énem bármit megadott volna egy ilyen kapcsolatért, mint ami Zoé és Szakó között alakul ki a történet folyamán. Szerettem őt írni nagyon, szerintem az egyik legeredetibb szereplőm lett.
Mindig nagyon izgulok, főként, mert igyekszem megújulni a könyveimmel, és próbálok mindig valami mást mutatni magamból, így igazán soha nem tudhatom, milyen reakciókra és véleményekre számíthatok.
Bízom benne, hogy a 40 nyári nap megtalálja a közönségét, és az üzenete segít azoknak – ha nem is eligazodni, de kifújni magukat egy kicsit –, akik hasonló cipőben járnak, mint a szereplők.
Mindenkinek ajánlom, de főleg azoknak, akik szeretik a hosszú beszélgetéseket, az állatparkok hangulatát, hisznek a lelki társ létezésében, vagy esetleg a tavi szörnyekben… :D
Igyekszem sokat és sokfélét olvasni, főként szépirodalmi regényeket, illetve életrajzi könyveket szoktam. Mostanában többször előfordult, hogy az újdonságok mellett (például Ethan Hawke: A sötétség ragyogó sugara, amit nagyon szerettem) régebbi és nagyon régóta várólistás kiadványokat is leveszek a polcról, mint a Harcosok klubja, vagy a Billy Lynn hosszú, félidei sétája. Utóbbit csak most olvastam el, pedig a 2015-ben vettem meg a megjelenéskor, és hihetetlenül tetszett, úgyhogy szerintem mindenképpen érdemes a régebbi megjelenésű könyvek között is körbenézni, sok kincset lehet találni.