„Lenyűgöző, döbbenetes beszámoló… Az írás elképesztő keveréke az álomszerű költészetnek és a politikai és pszichológiai tisztánlátásnak.”
„Boochani szörnyű körülmények között írta meg és tette közzé feljegyzéseit tapasztalatairól… A Nincs barátunk, csak a hegyek magával ragadó beszámoló a Manuson töltött időről, amely egészen addig tartott, míg a fogolytábort bezárták, és a rabokat áttelepítették. Lesújtó elemzés az ausztrál hatóságok által felépített rendszerről, amely a foglyokat és a fogvatartókat egyaránt gúzsba köti.”
„Ausztrália legrangosabb irodalmi díjának nyertese nem vehetett részt az ünnepségen. Távolléte nem önkéntes döntés volt: Behrouz Boochanit ugyanis, akinek bemutatkozó könyve elnyerte a Victorian Prize for Literature fődíját, nem engedik be Ausztráliába. Az iráni kurd író menedékkérő, akit csaknem hat éve tartanak fogva a pápua új-guineai Manus-szigeten működő menekülttábor poklában. Nincs barátunk, csak a hegyek című könyvét tehát ugyanazon ország kormánya díjazta, amely megtagadta tőle a belépést, és fogságba vetette.”
„A nincs barátunk, csak a hegyek egyedülálló betekintést nyújt annak a több ezer embernek az életébe, akiket az ausztrál kormány illegálisan tart menekülttáborokban.”
„A háború, az éhínség és a polgári zavargások következtében a menedékkérők száma egyre nő. Boochani mélyen felkavaró emlékirata bemutatja az olvasóknak a valóságot, feltárja mind a rabok, mind a fogvatartók sebzettségét.”
„Hihetetlenül erőteljes könyv.”
„Erőteljes számvetés… Szégyent és haragot éreztem, amikor olvastam. Behrouz munkája költői, noha az általa megírt borzalom kimondhatatlan.”