Vonzódás

Egy szereplő iránti rajongásom miatt SPOILERES lehet…
Hát ez haláli volt, sokkal jobban szerettem, mint az első kötetet! ❤ Persze, még mindig megvoltak a maga kis hibái, van pár logikátlanság is (amit pár évvel ezelőtt lehet nem vettem volna észre), de ezektől abszolút el tudok tekinteni, mert nagyon élveztem olvasni és na… hello Hudson baby! :D
A stílus még mindig tetszik, az írónő humora zseniális, amit leginkább párbeszédeken, beszólogatásokon, vagy éppen a fejezetcímeken keresztül lehetett leginkább átélni. Az biztos, hogy én rengeteget nevettem, sokszor hangosan, méghozzá az éjszaka közepén. (Bocsi, nővérkém.) A bentlakásos iskolás alap és ez az egész világ továbbra is izgalmas, bár továbbra is kissé klisés, ám ez számomra nem okozott problémát, mert voltak igazán jó fordulatok. A történet sodort magával, nem igazán volt időm unatkozni. Ennek ellenére lehet kicsit túlírt, de őszintén szólva, én nem tudom mit cseréltem volna le, mármint kéremszépen… melyik Hudson beszólást, jelenetet kellett volna kihagyni? Melyiket? Egyiket sem, még több kell!
Hűtlen vagyok? Lehet… de ah, imádtam a szarkasztikus megjegyzéseit, beszólogatásait, azt, hogy mennyire ismeri a főszereplő leányzónkat. Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy mi történt pontosan, amikor Grace szobrot játszott. Szóval igen, sajnálom, de ez van, így érzek, hiszen a másik szerintem túlontúl védelmező lett, amivel nem is lett volna baj, de kiábrándultam a valódi tisztelet és a bizalom hiánya miatt. És igen, mindezt úgy mondom, hogy amúgy nem szeretem a szerelmi háromszögeket. Ez a könnyű „váltás” valószínűleg annak is köszönhető, hogy az első kötetnél nagyon az instalove érzés maradt meg bennem, ráadásul ott volt az a nagyon homályos utalás is. Nagyon érdekel, hogy Lia mégis HONNAN tudta?!
Grace azért itt is néhol kicsit idegesítő volt, de ez vele jár, és egyre jobban szeretem a stílusát, jót szórakozok a hülyeségein. Mindenesetre a fejlődése tetszett, de kicsit gyorsnak éreztem. (Persze, kit tudja mi történt az alatt a pár hónap alatt.)
A mellékszereplők közül továbbra is nagyon szerettem Macy-t, Flint-et, illetve a csapatot is.
Összességében, igen, még mindig voltak benne logikátlanságok, de úgy érzem, hogy fejlődött az író és ezzel a történet is. Én nagyon jól szórakoztam olvasás közben, sok minden elgondolkodtatott, az izgalmaknál pedig gyorsabban kezdett verni a szívem. Örömmel vetem majd bele magam a folytatásba, főleg egy ILYEN függővég után!
Boldogan ajánlom mindazoknak, akik szeretik az ifjúsági fantasykat és szeretnének kicsit kikapcsolódni egy izgalmas bentlakásos iskolás történet mellett!

Hát ismét itt vagyunk. Üdv itt a Katmer Akadémián!
Grace-re és a barátaira újabb megpróbáltatások várnak, ezúttal az iskola falain kívül is. A gonosz testvér és a világ ellen vívott csatájukban a barátságuk még erősebb lesz. De vajon a szerelem is ilyen erős?
Az események váratlan fordulatot vesznek.
"Képtelen voltam máshogy nézni a dolgokat, csak azt láttam, hogy valami vagy fekete, vagy fehér. Vagy jó, vagy rossz. Vagy megmentő, vagy szörnyeteg."
Egyre izgalmasabb dolgok történtek, és ezt az izgalmat a karakterek fejlődése is fokozta.
Több új szereplőt is megismerhetünk, de a kedvenceink (Jaxon) is új erőre kapnak, hogy folytathassák a küzdelmet a gonosz ellen, mellette pedig a mindennapjaikat az iskolában.
Jó volt újra belecsöppenni ebbe a szuperül megírt világba. Alig várom, hogy olvashassam a 3.részt.