Kísértés

Ez a rész már sokkal könnyebben és gyorsabban csúszott, mint a Hadakozás. Bár olvasás közben még így is kicsit bizonytalannak éreztem magam, nem tudtam hogyan is értékeljem ezt a könyvet. Voltak hibái és rájöttem, hogy Grace karaktere néha tényleg nagyon idegesítő tud lenni, de mindezekkel együtt szerettem. Ráadásul VÉGRE kaptam Hudson szemszöget is, aminek minden egyes pillanatát élveztem. Végül a vége volt az, ami miatt már biztosabb voltam a döntésemben. ❤
A Kísértés egyfajta hiányzó darab volt a kirakósból, amit a szerző az előző részekben építgetett, rakosgatott. Egy elveszett darab, ami Grace emlékeivel együtt tűnt el, de végre megkerült. A sorozatból eddig az volt a kedvenc részem, ahol Hudson Grace elméjében volt, de mindig is fájt, hogy nem tudtam meg, mi történt abban a négy hónapban. Kiderült, hogy nagyon sok minden – basszus, hogy bírta ki Hudson!? –, hiszen konkrétan 720 oldalban mesélte el nekünk az írónő.
Kicsit túlírt? Lehet.
Kicsit gyerekes? Igen.
Kicsit azért megérte? Nem kicsit.
A Hadakozás kicsit elbizonytalanított, hogy akarom-e folytatni a sorozatot, hiszen végül is már ott megkaptam egy bizonyos lezárást, ami nekem elég lett volna. Most viszont már máshogy gondolom. Mindenképpen el fogom olvasni bármennyire is túlnyújtott lesz vagy sem, mert tudnom kell, hogyan érnek össze a szálak és hogy viszontláthatok-e egyes szereplőket, főként egy kis umbrát.
Mindenesetre, ez egy nagyon jó kötet lett a végére, Hudson és Grace rettentő aranyosak voltak. Az elejétől fogva szívták egymás vérét, de míg a kezdetben Grace komolyan is gondolt pár dolgot, hiszen akkor még nagyon sok előítélete volt Hudsonnal szemben és önfejűen, gyerekesen viselkedett, addig a végére rengeteget fejlődött. Hudsonért teljesen odavagyok, Grace pedig bár néha tényleg idegesítő volt, sokat változott a történések hatására és amiatt, hogy (számunkra ismét) közelebbről megismerte a srácunkat.
A mellékszereplők között volt egy-két érdekes karakter, akikről még szívesen olvasnék, kíváncsi leszek, hogy az utolsó kötetben felbukkannak-e.
Összességében, nagyon élveztem olvasni, mert izgalmas volt és a humoros részek mellett, voltak komolyabb részletek is. Azért továbbra is láttam hibákat, de Hudson és Grace csipkelődései, összhangja miatt mélyen a szívembe zártam ennek ellenére is. Ráadásul pár dolog új megvilágításba is került, így kíváncsi vagyok a végső lezárásra.
Mindenképpen olvassátok el, ha szeretitek a sorozat korábbi köteteit, akkor pedig végképp, ha szeretnétek megtudni, hogy mi is történt Hudson és Grace között abban a „pár hónapban”! ❤

Egy kötet a múltnak, és egy történet annak, mi történt Grace és Hudson között, bezárva négy hónapig.
Térjünk vissza az első kötet végéhez.
Grace a párja, Jaxon elé veti magát, hogy megmentse az életét. De a következményekre nem számított.
Ő és Hudson, a gonosz fivér, napokat-heteket, sőt hónapokat töltenek el együtt.
Ez alatt egymás idegeire mennek, megismerkednek új emberekkel, újabb veszélybe keverednek és talán még a kapcsolatuk is teljesen más irányba mehet?
Sajnos eléggé unalmasra sikeredett számomra ez a rész. Nem sok élménybe volt részem, folyton csak az idegesítő és felesleges párbeszédek a két főszereplő között.
Persze azért kíváncsi voltam mi történhetett velük abba a 4hónapba, de úgy gondolom ezt le lehetett volna tudni jóval kevesebb oldalszámmal.
Nyílván zavart, hogy Team Jaxon-ként nem éreztem ütősnek ezt a kötetet, de már alig várom, hogy a kövi és egyben utolsó részben visszatérjen az egész csapat.
A romantikus pillanatok azért elég különlegesre sikeredtek. Hudson kitett magáért.
A két Vega fiút még mindig imádom, de egyre jobban sajnálom őket. Grace egyik fiút sem érdemli meg.
"-Jó éjszakát, Grace! -mondom neki halkan.
-Jó éjszakát! -suttogja vissza.
Ez az egy méter közöttünk még soha nem tűnt úgy, mintha száz lenne. És ott hevernek köztünk egy jövő és egy elképzelt közös élet darabjai, amelyeknek soha nem volt esélyük."